Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.
Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról
16 887. szám. A szükséges reformot az igazságügyi kormány szervezeti változtatások nélkül, merőben az eljárás szabályainak megváltoztatása út]án kívánja elérni. Ily természetű reform szükségét már több európai államban belátták ; az 1913. évi olasz bűnvádi perrendtartás jelentékeny változtatásokat hozott be a tételes jogba; messzemenő változtatásokat kívánó tervezetek foglalkoztatják a francia, német, osztrák törvényhozást. Az igazságügyi kormány, amidőn ezt a javaslatot előkészítette, figyelemmel volt az európai jogfejlődés terén mutatkozó most említett jelenségekre és a külföldi törvényhozások elé terjesztett egyes tervezetekre is ; de önként érthető, hogy első sorban azokat az eszközöket kereste, amelyek a sajátos hazai viszonyok közt alkalmasak arra, hogy az esküdtbíráskodás fogyatkozásait megszüntessék. E fogyatkozások forrását az igazságügyi kormány több körülményben ismerte fel. Ily körülmények különösen: az esküdtekhez intézett kérdéseknek az a rendszere, amelyet a bűnvádi perrendtartás meghonosított, s amely a nem szakképzett, gyakran szerényebb intelligenciájú esküdteket a gyakorlati tapasztalatok szerint általában nehéz szellemi munka elé állítja, de különösen azzal, hogy az elmebetegség kérdésének megoldását is rájuk bízza, oly feladat megoldására kötelezi, amelyet az újabb kriminológiai megállapítások mellett megfelelő lélektani készültség nélkül megoldani alig lehetséges ; továbbá a bírói tanácsnak és az esküdtszéknek teljes különváltsága, amely szintén számos tévedést idéz elő; a legnagyobb baj pedig, hogy az esküdtszék tévedéseivel szemben hiányzik a megfelelő korrektivum. A javaslat e hiányokon kíván segíteni s azt részben azzal éri el, hogy a kérdések feltevését újból szabályozza ós a bírói tanács s az esküdtszék közt bizonyos érintkezést tesz lehetségessé; részben pedig azzal, hogy az esküdtszók téves határozataival és az esküdtbíróság téves ítéleteivel szemben megfelelő perorvoslatra és hivatalból kezdeményezhető korrekcióra nyújt módot. E tekintetben jelentékenyen módosítja a javaslat perorvoslati rendszerünknek a semmisségi panaszra ós a kir. Kúria eljárására vonatkozó egyes szabályait is. III. A semmisségi panasz jellege; szabályozásának fogyatkozásai; a kir. Kúria feladata. Minden perorvoslati rendszer azon az alapgondolaton nyugszik, hogy a bíróság tévedhet s a törvényhozásnak módot kell nyújtania, hogy az esetleges tévedéseket valamely jobban értesült bírói fórum helyrehozhassa. Amig a bűnvádi perrendtartás az írásbeliség elvein épült fel, az első bíróság ítéleteit könnyen felülvizsgálhatta a felsőbb bíróság, mert mindkét bírói testületnek ugyanaz a bizonyítási anyag állott rendelkezésére. Amióta az írásbeliséggel járó szertelen fogyatkozások nyilvánvalóvá lettek s a modern perjogokat világszerte a szóbeliség ós a közvetlenség elvi alapjára helyezték: az érdemleges felsőbb bíráskodás elé nagyjelentőségű akadályok tornyosultak. A fellebbezés szűkebb térre szorult s teret kellett engednie a semmisségi panasznak. A legnagyobb nehézségek természetszerűen az esküdtbíróság ítéleteinek felülvizsgálata elé gördültek, mert az esküdtek nem indokolják határozatukat és így a felsőbb bíróság nem nyer betekintést abba, mily bizonyítékokra alapították igazmondásukat. Ily körülmények közt a code d'instruction criminelle s az azt követő más törvényművek a semmisségi panaszt elbíráló felsőbb bíróságnak csak
