Képviselőházi irományok, 1910. XXXIV. kötet • 887-903. sz.

Irományszámok - 1910-887. Törvényjavaslat az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmisségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról

887. szám. 13 II. Az esküdtfoíráskodás kifejlődése; létjoga; fogyatkozásai. 1. A jury intézménye, mint ismeretes, a frank inquisitioból és a normann Rűgeeljárasból fejlődött ki a XVII. század folyamán Angolországban. A százados fejlődés belső összhangot biztosított a nagy tekintélyű elnöklő bíró és a tizenkét esküdt közt, úgy hogy a bíróság két tényezője, bár funkciói formailag szót váltak, mégis belső egységben, összhangzatosan teljesítette feladatát. Az elnök rendkívüli tekintélye mellett az összhangot az az intézményszerű gyakorlat is biztosította, hogy az elnök fejtegetésében, amelyet az esküdtekhez intéz, a ténykérdés megoldására is bizonyos útmutatásokat ad s az esküdtek a köztapasztalat szerint lelkiismeretbeli kötelességüknek tartják, hogy az elnöknek ezeket az útmutatásait kövessók. Az intézmény berendezésénél Angliában tisztán igazságügyi szempontokat tartottak szem előtt s leginkább ez magyarázza meg, hogy működése nemcsak országszerte keltett általános megnyugvást, hanem a kontinens figyelmét is erősen ráterelte az angol bíráskodásra. A kontinensen ugyanis még a XVIII század vége felé is tág tér nyilt az önkényes ítélkezésre. Tételes anyagi büntetőjogszabályok hiányában, az eljárásnak rendezetlensége mellett, a teljesen a kormány hatalmától függő bírák néha a rendiség előítéletétől sem menten, jogos kifogások alá eső ítélkezést gyakoroltak. Az inquizitórius eljárással kapcsolatos tortura útján kicsikart vallomásokra alapított ily ítélkezéssel szemben valóban a közszabadság egyik leghatalmasabb garanciájaként domborodott ki az állambölcselők és az államférfiak előtt az angol jury rendszere, amely ment volt ezektől a fogyatkozásoktól s amely mellett alig lehetett elképzelni ártatlanok elítélését. Könnyen érthető tehát, hogy amikor a francia forradalommal kapcsolatosan az első nagy büntető perjogi reform- megvalósult, a törvényhozások mindenfelé nagy lelkesedéssel karolták fel Montesquieu eszméjét, a jurynek a kontinens államaiba való behozatalát. 2. Hogy mi legyen a jury feladata a szorosan vett ítélkezésben, az iránt a lehető legeltérőbb felfogások érvényesültek úgy az irodalomban, mint a törvényhozásokban. Majd csak a ténykérdés eldöntését bizták az esküdtekre, majd beleszólást engedtek nekik a jogkérdés megoldásába is; a kérdéseket majd részekre bontva, majd egy főkérdésbe olvasztva intézték hozzájuk; a büntetés kiszabásából majd teljesen kizárták őket, majd akár közvetve, akár közvetlenül befolyást engedtek nekik a büntető Ítélet meghozatalára. A törvényhozó előtt csak az a czél lebegett határozottan, hogy a jury intézményét valamely módon az egyéni szabadság szolgálatára rendelje. Ilyformán az intézmény Európaszerte rohamosan elterjedt és megszilárdulását jelentékenyen elősegítették azok a nagy előnyök is, amelyek az ugyan politikai érdekből szervezett, de — amint az angol példa mutatta — igazságügyi -szempontból is kiváló szolgálatokra képes intézményhez éppen igazságügyi érdekből fűződtek. Semmiféle bírói tanács előtt a dolog természeténél fogva nem érvényesülhettek oly mértékben a modern büntető perjog vezérelvei, mint az esküdtbíróságnál ; a bírói szervezetnek egyetlen formája sem tudott annyi tekintélyt biztosítani a bírói ítéletnek, mint az esküdtbíróságó; a népben semmiféle ítélkezés nem keltett oly bizalmat, mint a nép kebeléből alakult juryé. Mi sem természetesebb, mint hogy az 1840-es évek reform-mozgalmában a mi nagy reformátoraink is lelkesedéssel ajánlották elfogadásra ezt az intézményt, amely később jogrendszerünkbe tényleg be is illeszkedett.