Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

958-960. §. 80 .. Hogy a hitelezőnek az egyik adóssal szemben beálló késedelme a többi adósnak is javára válik (953. §.), az ugyanazon indokokon alapszik, mint a megfelelő szabály az activ egyetemlegességnél. Az újítás és az elengedés, mely az activ egyetemlegesség viszonyában csak subjectiv hatályú, a passiv egyetemlegességnél objective hat, vagyis a többi adós kötelezettségét is megszünteti, ha az újító vagy elengedő szerződóst ily szándékkal kötötték. De csak ebben az esetben (959. §. 1; bek.). Ami az újítást illeti, fentebb már ki volt emelve, hogy a Tj. az újításban nem lát in solutum datiót; az újító szerződésben részt nem vevő adósok tehát nem azon az alapon szabadulnak, mintha a hitelező az egyik adóssal kötött újítás következtében ki volna elégítve, hanem csak annyiban szabadulhatnak, amennyiben az újító szerződést a szerződő felek az ő javára is kötötték, A felek szándékán íordul meg az a kérdés is, hogy az elengedés, amelyet az adósok egyike nyert, felmenti-e a többi adóst is kötelezettsége alól vagy sem. Ha nem menti fel őket, akkor a felmentett adós a hitelezőtől nyert elengedés ellenére ki lesz téve a hitelezőt kielégítő többi adósok visszkeresetének. Az elengedés azonban ily esetben sem jelentőségnélküli, mert míg a hitelezőnek közvetlenül és az egész követelés erejéig volt lekötve, az adóstársaknak csak visszkeresetileg és csak pro ráta parte felel. Annak a szándékn ik, hogy az elengedés a többi adósnak is javára szolgáljon, a körülményekből ki kell tűnnie; kitünhetik pl. abból, hogy a hitelező az elengedést a követelés nyugtatványozásának alakjában jelenti ki, vagy azt az okiratot, amelyen a követelés a többi adóssal szemben is alapszik, az elengedést kieszközlő adósnak kiszolgáltatja. Ha ez a szándék nem állapítható meg, az elengedésnek csak a fentebb említett kisebb hatálya lesz; na, megállapítható, a többi adós is felszabadul a tartozás alól, tekintet nélkül arra, hogy az elengedési szerződést kötő adós érdekelve van-e a többi adós felszabadulásában vagy sem. Az elengedési szerződés ennyiben harmadik személy javára kötött liberatorius szerződésnek tekintendő. Minthogy a halasztás nem más mint elengedés quoad tempus, az egyik adósnak adott halasztás tekintetében ugyanannak kell állania, amit a Tj. ez elengedés esetére rendel (959. §. 2. bek.). Amint egyetemlegesség esetén kívül fokozott felelősséget állapít meg az a tény, hogy a több adós közösen vállalta el a kötelezettséget (954. §. 2.

( bek.), úgy az eg}'etemlegesség hatása is fokozódik a Tj. szerint, ha az. adósok közösen vállalnak egyetemleges kötelezettséget; ily esetben az adósok kétség esetében egymás vétkességéért és késedelméért is felelnek (960. §. 1. bek.). Az a külömbsóg, amelyet a Tj. e tekintetben a közös kötelező actuson alapuló és a nem ilyen eredetű egyetemlegesség között tesz ós amely az egymás vétkességéért való felelősség tekintetében már a római jogban megvolt a correalitas és a puszta solidaritas között, a dolog természetében gyökerezik. Az egyetemlegesség keletkezhetik különböző jogalapokból, esetlegesen, anélkül, hogy a több adós csak tudna is egymás létezéséről. A gyújtogató, aki tiltott cselekmény alapján és a biztosító, aki a biztosítási szerződés alapján van kártérítésre kötelezve, a biztosítási összeg erejéig egyetemlegesen felel. Nyilvánvaló, hogy itt, ahol mindegyik adós kötelme a másikétól független ós csak abban találkozik, hogy ha az egyik már megtérítette a hitelező kárát, a másiknak nincs mit megtérítenie, mindegyik adós csak a saját kötelezettségéért és nem egyúttal a másikéért is lehet felelős. De amily helytelen volna ily esetben az adósoknak egymás vótkesKépvh. iromány. 1910—1915. XXXm. kötet. 12