Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
90 961. §. sógóért és késedelméért való felelősségét statuálni, époly kevéssé felelne meg a gyakorlati élet követelményeinek és a felek rendszerinti szándékának az oly szabályozás, amely az adóstársakat e kölcsönös felelősség alól olyankor is felmentené, amikor az egyetemlegességet közös aktussal állapították meg. Aki többekkel ugyanazon szolgáltatásra nézve szerződik és kiköti, hogy azok ő irányában közösen egyenes adósokként egyetemleges kötelezettséget vállaljanak, az nemcsak azon veszteség ellen akarja magát biztosítani, amely egyik adósnak fizetőképtelenségéből, hanem az ellen is, amely az egyiknek a teljesítés körüli rosszakaratából vagy gondatlanságából háramolhat reá. A hitelező valamennyinek egyenes adóstársként való egyetemleges felelősségét azért szokta kikötni, mert felteszi, hogy a kötelezésnek ez a módja biztosabb ós szigorúbb, mint ha csak az egyiket fogadná el adósul, a többieket pedig csupán kezesekül. A 960. §. 1. bekezdésében kimondott szabály hiányában már most az a visszásság állana elő, hogy aki egyetemleg egyenes adósként kötelezte magát, enyhébb kötelezettség alatt állana, mint a kezes, akiről kétségtelen, hogy a főadós vétkességének és késedelmének következményeit viselni kénytelen. A hitelező tehát, ha nem akar esetleg rosszabbul állani, mint egyszerű kezesség esetében, az ellenkező felfogás szerint kénytelen volna még azt is kikötni, hogy adósai az egyetemlegesség elvállalásán kívül még külön kezeskedjenek is egymásért. Ennek szükségét azonban a közforgalom annál kevésbé fogná megérteni, mert annak kijelentésében, hogy az egyik a másikért felel, már bennfoglaltnak tartja azt a felelősséget, amelyet a kezesség elvállalása eredményezhet. Közös kötelezettségvállalás a Tj. szerint nemcsak akkor forog fenn, ha a kötelezés egyidejűleg, egy és ugyanazon szerződéssel történik, hanem akkor is, ha külön-külön szerződéssel, de az adósoknak közös megegyezése folytán; tehát különösen akkor is, ha az eddigi adóssal vagy adósokkal való megegyezés alapján utólag még valaki egyenes adósként egyetemleges kötelezettséggel csatlakozik a kötelemhez. Ebben az esetben a régi adósok és az újonnan csatlakozó adóstárs már a 960. §. 1. bekezdése alapján fognak egymás vétkességóért és késedelméért felelni. Lehet azonban az is, hogy valaki utólag egyetemleges adóstársként vállalja magára másnak tartozását, anélkül, hogy a régi adóssal eziránt megegyezett volna, pusztán a hitelezővel való megállapodással. A cumulativ tartozásátvállalásnál is az felel meg a dolog természetének és a felek rendszerinti szándókának, hogy az átvállaló a másiknak vétkességéért és késedelméért is feleljen (960. §. 2. bek.). Csakhogy itt e felelősség nem kölcsönös; a régi adós, ha az új adóstárs csatlakozásához nem járul hozzá, az új adóstárs vétkességéért és késedelméért nem felel. A 960. §. csak értelmezési szabályt tartalmazván, nem alkalmazandó, ha a szerződő felek akarata más volt. így az a szabály, hogy az egyik adós a másiknak késedelméért felel, nem fog alkalmazásba vétethetni, ha az egyes adósokkal szemben más-más teljesítési idő van megállapítva. Az objectiv hatályú jogi tények a 956—960. §-okban taxatíve vannak felsorolva; amelyek ott nincsenek említve, azoknak hatálya, amennyiben a jogviszonyból, különösen a feleknek kifejezett vagy hallgatólagos megállapodásából más nem következik, arra az adósra szorítkozik, akinek személyében előfordultak (961. §.). A Tj. oly jogi tényékként, amelyek rendszerint csak subjectiv hatályúak, felemlíti a jog ós kötelezettség egyesülését, az elévülést, annak nyugvását és félbeszakítását. Külön kiemelésük azért látszott szükségesnek, mert a
