Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

946. §. 81 amelyet szolgál. Az activ egyetemlegesség a kötelem lebonyolítását akarja megkönnyíteni, a hitelezőkre nézve azáltal, hogy bármelyik hitelező az egész követelést érvényesítheti, az adósra nézve azáltal, hogy bármelyik hitelező kezéhez tel.esítheti kötelezettségét. Igaz, hogy a felek ezt a célt sok esetben más módon (pl. meghatalmazás, vagy fizetési hely kijelölése által) sikeresebben érhetik el és éppen ez az oka, hogy az activ egyetemlegesség aránylag ritkán és rendszerint csak társasági viszonyban álló jogosultak közt fordul elő. Erre való tekintettel a Tj. leghelyesebbnek vélte a hitelezői egyetemlegesség szabályait a hitelezők között feltételezhető társasági viszonyhoz alkalmazni. E viszonynál fogva mindegyik hitelező érdekének tekintendő, hogy a közös követelés mielőbb behajtassák; midőn tehát egyetemleges jogosultságot kötnek ki maguknak, szándékuk legtöbbször az, hogy minden egyes társ az adóssal szemben ós viszont az adós minden egyes társsal szemben legitimálva legyen mindazon jogcselekményekre, amelyek a követelés behajtásával ós teljesítésével járnak; de egyéb jogcselekményeket a közös követelésre vonatkozólag sem az egyes hitelező az adóssal szemben, sem az adós egyes hitelezővel szemben a többi hitelezőkre is kiterjedő (objectiv) hatállyal ne vihessen véghez. A Tj. a felek ezen rendszerint feltehető szándékához képest állítja fel dispositiv szabályait, tőelvül azt tartván, hogy a& fgyes hitelező közös érdekű jogcselekményei objectiv, külön érdekű jogcselekményei subjectiv hatásúak. Ebből önként folyik, hogy a Tj.-nak nemcsak magát a teljesítést, hanem a teljesítés hatályával bíró jogügyleteket: az in solutum datiót (1011. §.) és a bírói letétbe helyezést vagy bírói őrizetbe adást (1021. §.) is a hitelezői egyetemlegesség viszonyában objectiv hatásúaknak kellett elismerni (946. §.). Az in solutum datiónál ugyan fennforog az a veszély, hogy a kötelezett helyett teljesítésül elfogadott szolgáltatás esetleg amannál csekélyebb értékű lehet. Lényegesebb sérelem azonban a többi hitelezőre ebből ritkán fog háramolni, mert nem tekintve azt, hogy az ily kielégítést elfogadó hitelezőt rendszerint már a saját érdeke vissza fogja tartani hátrányos megállapodástól, ő a hitelezők közt többnyire fennálló társasági viszony alapján a többi hitelezőnek, a követelés érvényesítésében elkövetett hibája miatt, felelősséggel fog tartozni. Másrészt az egyes hitelező a követelés érvényesítésében — a többi hitelező kárára is — túlságosan meg volna akadályozva, ha jóhiszeműen elfogadott datio in solutum hatályát utólag azon az alapon, hogy a két szolgáltatás értéke nem volt teljesen egyező, kétségessé lehetne tenni. Magától értetődik, hogy ha a datio in solutum rószbeli elengedést palástol, ez utóbbinak szabályai nyernek alkalmazást. Objective hat a Tj. szerint a hitelezők valamelyikével szemben keresztül vitt beszámítás is. Az adós azt az ellenkövetelést, amely őt a hitelezők eg\ike ellen megilleti, csak ennek az egynek számíthatja ugyan be, de ha ennek beszámította, ami az 10^)5. §. szerint hozzája intézett nyilatkozattal megy végbe, tartozásának ekként előidézett megszűntére a többi hitelezőtársakkal szemben is hivatkozhatik. Minthogy a beszámításnak az a célja, hogy a kétoldalról való teljesítést, a pénznek lefizetését és nyomban visszafizetését szükségtelenné tegye ós pótolja, csak következetes, ha hatályában a teljesítéssel egyenlőnek vétetik. Igaz ugyan, hogy a hitelezőtársak érdeke inkább van veszélyeztetve, ha egyikük beszámítás, mintha teljesítés által elégíttetik ki, mert az utóbbi esetben a bitelezőtársaknak módjukban áll a szolgáltatás tárgyából saját illetőségüket nyomban lefoglaltatni s így maguknak dologilyg bi tosítani, míg az előbbi esetben talán képtelenek lesznek a Képvh. iromány. 1910—1915. XXXIE. kötet. 11