Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

78 935—938. §. nem súlyosbodhatik azáltal, hogy a hitelező a szolgáltatás elfogadásával késedelmes, a Tj. a jelen fejezetben meghatározza egyrészt a hitelező késedelmének előfeltételeit, másrészt azokat a módosulásokat, amelyeket a kötelem a hitelező késedelme következtében szenved. A hitelező késedelembe esik, ha a felajánlott szolgáltatást nem fogadja el. A szolgáltatás felajánlásának azonban rendszerint csak akkor van meg ez a hatálya, ha tényleges (reális oblatio) és a kötelezettségnek megfelelő (934. §.). Az adósnak tehát, hogy a hitelezőt késedelembe ejtse, a teljesítésre irányuló cselekvésében el kell mennie addig a pontig, ameddig a hitelező szükséges közreműködésének hiányában elmehet; amiből önként következik, hogy ha a teljesítéshez a hitelező részéről közreműködés nem szükséges, az ő késedelméről nem lehet szó. A késedelem beállta nincs feltételezve attól, hogy a szolgáltatást az adós ajánlja fel; amennyiben tehát a 857. és 858. §. értelmében harmadik személy is teljesítheti a kötelezettséget ós az adós a teljesítés elfogadásának hatályosan ellen nem mondott, a harmadik részről tényleg felajánlott szolgáltatás el nem fogadása is késedelembe ejti a hitelezőt. A szolgáltatás felajánlásának azt a kellékét, hogy tényleges legyen, a Tj. elejti, ha a hitelező a szolgáltatás elfogadását előre megtagadta, vagy ha a hitelezőnek a teljesítésnél valamely megelőző vagy egyidejű cselekménynyel közre kell működnie. Az első esetben a tényleges felajánlás az adósnak céltalan költségeket okozna, a másodikban a szolgáltatásnak kötelemszerű tényleges felajánlását a hitelező a közreműködő cselekmény elmulasztása által maga teszi lehetetlenné. Ezekben az esetekben tehát elegendő, ha az adós a szolgáltatást szóval ajánlja fel (935. §. 1. bek.). A dolog természetének megfelel, hogy a szóval való felajánlással egyenlő hatályú, ha az adós a hitelezőt azon cselekmény véghezvitelére szólítja fel, amellyel a teljesítésnél közre kell működnie (935. §. 2. bek). Az összefüggésből kitűnik és részben a szöveg által is ki van fejezve, hogy a szolgáltatást szóval csak az adós ajánlhatja fel hatályosan. Két esetben még a szóval való felajánlást is elengedi a Tj.; először akkor, ha a teljesítésre határozott idő van szabva és a hitelező a szolgáltatás elfogadását előre megtagadta; másodszor olyankor, mikor azon cselekmény véghezvitelére van határozott idő megállapítva, amellyel a hitelezőnek a teljesítésnél közre kell működnie. Az előbbi esetben a hitelező késedelme beáll a teljesítési idő elteltével, az utóbbiban azon idő eredménytelen elteltével, amelyben a hitelezőnek a közreműködő cselekményt kell véghez vinnie (936. §.). Azonban mind a 935. §., mind a 936. §. eseteiben a hitelező késedelmének beállta attól függ, hogy az adós az elhatározó időben a teljesítésre képes legyen; a 936. §. eseteiben pedig, amikor a szóval való felajánlás is el van engedve, attól is, hogy az elhatározó időben az adósban legalább meg legyen a teljesítés szándóka. Ezt az előfeltételt nem az adósnak kell bizonyítania, de a hitelező nem esik késedelembe, ha ő bizonyítja, hogy az adós az irányadó időpontban a teljesítésre képtelen volt vagy nem volt szándéka teljesíteni (937. §.). Már a 935. §. 1. bekezdéséből következik, de gyakorlati fontosságánál fogva külön is ki van mondva, hogy ha az adós csak viszontszolgáltatás ellenében van teljesítésre kötelezve, a hitelező késedelembe esik, ha a felajánlott szolgáltatást hajlandó ugyan elfogadni, de a követelt viszontszolgáltatást nem ajánlja fel (938. §.). Hogy esik-e emellett az őt terhelő viszont-