Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

70 915—916. §. pítása mellett a Tj. szükségesnek látta azt is meghatározni, hogy e szabályok mi módon, illetőleg mily módosítással alkalmazandók a vagylagos és a kétoldalú szerződésen alapuló kötelmekre. Ami a vagylagos kötelmeket illeti, a vagylagossággal járó választási jog korlátlan gyakorolhatása az élet felfogása szerint nem tekinthető a szerződós oly lényeges elemének, hogy a választás lehetőségének csökkenése a szerződést hatályától megfosztaná. Épen a vagylagosság megállapításából tűnik ki, hogy a felek a több szolgáltatást lényegileg egyenértékűnek tekintették. Az adós tehát nem szabadul fel annak következtében, hogy a vagylagosan kötelezett több szolgáltatás közül az egyik kezdettől fogva lehetetlen vagy később oly körülménynél fogva válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős; ez a vagylagos kötelem természetéhez képest csak azt a következményt vonhatja maga után, hogy a kötelem a többi szolgáltatásra szorítkozik és ha csak egy szolgáltatás maradt lehetséges, erre concentrálódik (915. SÍ 1. bek.). Ha a szolgáltatások valamelyikének lehetetlenségét az egyik vagy a másik fél vétkesen idézte elő, a' legigazságosabb megoldásnak az látszott, hogy oly esetben, midőn .a választásra jogosult fel a vétkes, az egyik szolgáltatás lehetetlenülése a választási jog rovására essék. Inkább a vétkes fél választási joga csorbul]on, mint a másik fél érdeke. Ha tehát az egyik szolgáltatás a választásra jogosult hitelező hibájából vált lehetetlenné, a hitelező nem követelheti a többi szolgáltatások valamelyikét és nem utalhatja az adóst a lehetetlenné tett szolgáltatás miatt a kártérítési követelésre, hanem a hitelezőt egyszerűen kielégítettnek kell tekinteni. Viszont, ha az egyik szolgáltatás a választásra jogosult adós hibájából vált lehetetlenné, ő, amíg a többi szolgáltatás lehetséges, ezek valamelyikével, nem pedig a lehetetlenné vált szolgáltatásért való kártérítéssel köteles a hitelezőt kielégíteni. Egyebekben a vétkességre vonatkozó általános szabályok állanak (915. §. 2. bek.). Kétoldalú szerződésnél mindegyik fél hitelező és egyúttal adós is lóvén, a törvénynek meg kell határoznia, hogy az egyik felet terhelő szolgáltatás lehetetlenülése mily hatással van a másik fél viszontszolgáltatás! kötelezettségére. E tekintetben három esetet kell megkülönböztetni: a szolgáltatás lehetetlenné válhatott vagy oly körülmény miatt, amelyért egyik fél sem felelős, vagy a másik fél hibájából, vagy annak a hibájából, aki a szolgáltatásra kötelezve van. Az első esetben az a fél, aki a lehetetlenné vált szolgáltatást Ígérte, a 906. §-hoz képest felszabadul ugyan teljesítési kötelezettsége alól, de elveszti a viszontszolgáltatáshoz való jogát és köteles visszatéríteni, amit viszontszolgáltatás fejében már felvett (916. §. 1. bek.). Hogy ennyiben a teljesítésig a kárveszélyt kell viselnie, az megfelel a kétoldalú szerződés gazdasági céljának ós annak a kapcsolatnak, amelyben a szolgáltatás a viszontszolgáltatással van. A viszontszolgáltatás fejében kapott vagyontárgyat nem csupán gazdagodása erejéig köteles visszatéríteni, hanem visszatérítési kötelezettsége teljesítéséért az általános szabályokhoz képest felel. A Tj.-rae tekintetben ugyanaz a szempont volt döntő, amely arra bírta, hogy a visszatérítési kötelezettségnek ezt az enyhítését a törvényes elállási jog gyakorlása esetében is elejtse. Aki kétoldalú szerződós alapján szolgáltatást fogad el anélkül, hogy ennek szerződósszerű ellenértékét megadta volna, az mindaddig, amíg meg nem adja, a kapottat nem tekintheti végleg a magáénak, következőleg arra időközben kellő gondosságot köteles fordítani. Az tehát, ha a 916. §. esete beáll, felszabadulhat visszatérítési kötelezettsége alól a 906. §. alapján azért,