Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

917-918. §. 71 mert a visszatérítés hibáján kívül lehetetlenné vált, de nem szabadulhat fel az 1510. §. 3. bekezdése alapján azért, mert a gazdagodástól a saját hibájából ismét elesett. Ha a másik fél a 914. §-ban meghatározott jogát gyakorolja, viszontszolgáltatás! kötelezettsége nem szünhetik meg; de ha a kárpótlás vagy a kárpótlási követelés értéke a lehetetlenné vált szolgáltatás értékénél csekélyebb, a viszontszolgáltatásnak aránylagosan csökkennie kell. A csökkenés mértékére és módjára nézve leghelyesebbnek látszott az árleszállítási követelés szabályait (1160 — 1162. §-ok) venni irányadóknak (916. §. 2. bek.). Ugyanígy kell a viszontszolgáltatásnak csökkennie, ha a kötelezett szolgáltatás részben vált lehetetlenné; a 912. §-ban elfoglalt álláspontnak megfelelően azonban a másik félnek fenn kellett hagyni azt a jogot, hogy a szerződéstől egészen elálljon, ha a rószbeli teljesítés nem felei meg érdekének (916. § 3. bek.). Ha a szolgáltatás, amelyre az egyik fél kötelezve van, a másik fél hibájából válik lehetetlenné, ennek hátrányát a másik félnek kell viselnie; a saját kötelezettségének teljesítése alól felszabadult fél tehát a viszontszolgáltatáshoz való jogát megtartja. Minthogy azonban abból a körülményből, hogy kötelezettsége alól szabadul, nem ritkán előny is hárul reá, amennyiben megtakarítja azokat a költségeket és kiadásokat, amelyeket neki kötelezettségének teljesítése okozott volna, oly esetben pedig, midőn a kötelezettség teljesítése által munkaereje lett volna lekötve, a kötelezettsége alól való felszabadulása folytán azzal ismét szabadon rendelkezhetik: ezzel az előnnyel a másik fél kárára nem gazdagodhatik. A Tj tehát kimondja, hogy a viszontszolgáltatás iránti követelésébe betudódik, amit ezáltal költségekben megtakarít és munkaerejének egyébkénti értékesítése által szerez vagy nehézség nélkül szerezhetne (917. §. 1. bek.). Hogy ez a szabály arra az esetre is ki van terjesztve, ha az egjdk felet terhelő szolgáltatás hibáján kívül oly időben válik lehetetlenné, amikor a másik fél arra nézve elfogadási késedelemben van (917. §. 2. bek.), az megfelel a hitelezői késedelemre nézve a 939. §. 1. bekezdésében felállított általános szabálynak. Abban a harmadik esetben, ha a szolgáltatás, amelyre az egyik fél kötelezve van, ennek saját hibájából válik lehetetlenné, a Tj. a másik félnek választási jogot ad: követelhet kártérítést nemteljesítés miatt, vagy elállhat a szerződéstől. A választási jog a 875. §. értelmében gyakorolva van, mihelyt a vétlen fél a másiknak kijelentette, hogy melyik jogát kívánja érvényesíteni ; jus variandi nem illeti meg. Részbeli lehetetlenség esetében a Tj., a 912. §-nak és a 916. §. 3. bekezdésének megfelelően, megengedi a vétlen félnek, hogy az egész kötelezettség nem-teljesítése miatt követeljen kártérítést vagy az egész szerződéstől elálljon, ha a részbeli teljesítés nem felel meg érdekének (918. §. 1. bek.). , Eme vagylagos jogok gyakorlása helyett a másik fel mindig kívánhatja a 916. §. szabályainak alka'mazását (918. §. 2. bek.). A szolgáltatás lehetetlenülését tárgyazó szabályok csak a tartós lehetetlenség esetére állanak. Amig el nem dőlt, hogy a szolgáltatás tartósan vált-e lehetetlenné, a hitelező, amennyiben a késedelem szabályai alapján nem állhat el a szerződéstől vagy nem követelhet kártérítést, arra van utalva, hogy az adóstól teljesítést követeljen, illetőleg őt bíróilag teljesítésre köteleztesse. Ha azonban ez már megtörtént és az adós az őt marasztaló jogerős ítélet ellenére nem teljesíti kötelezettségét, a hitelezőt nem lehet arra kény szeri-