Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

69 fél minő gondossággal jár e] egyéb magánügyeiben, hanem elvárja tőle azt a gondosságot, amelyet a vele kötött jogügylet természete megkövetel. A kötelmi jog körén kívül azonban egyes helyeken a Tj. is helyénvalónak látta a kötelezettnek felelősségét kivételesen ezen subjectiv mérték alkalmazása által enyhíteni (lásd: 34., 44. §-ok). Ezen esetekre való tekintettel viszont a hitelező érdekében azt a korlátozó szabályt vette fel, hogy az adós ily esetben sincs felmentve a súlyos gondatlanságért való felelősség alól (909. §. 3. bek.). A Tj. rendszerében ez annál természetesebb, mert a Tj. a súlyos gondatlanságért való felelősség jogügyleti kizárását sem engedi meg. Az adósnak nemcsak a saját vétkességéért kell helyt állania, hanem törvényes képviselőjének ós a teljesítésnél használt személyeknek a teljesítés körüli vétkességéért is (910. §.). E szabály ugyanazon indokokon alapszik, amint a 792. §-nak vele correspondeáló szabálya. Az adós azokat a harmadik személyeket, akikkel kötelezettségét végezteti, akár felruházta őket képviselői hatalommal, akár nem, a saját érdekében alkalmazza; tehát ha vétkesen járnak el abban az ügykörben, amelyet ő maga jelölt ki a részükre, vétkességükért ópúgy köteles felelni, mintha maga követte volna el. Hogy oly esetben, mikor jogosulatlanul használt a teljesítésnél harmadik személyt, felelőssége még tágabbkörű ós minden kárra kiterjed, amely enélkül nem következett volna be, az már az általános szabályokból (909. §. 1. bek., 882. §.) következik. Ami pedig a törvényes képviselőért való felelősséget illeti, az itt is, mint a 792. §. esetében, azon a megfontoláson alapszik, hogy miután szerződőképességgel nem bíró személy csak a törvényes képviseletnek köszöni, hogy a jogi forgalomban egyáltalán részt vehet, a képviselet hátrányait ép úgy viselnie kell, mint a hogy az előnyeit élvezi. Minthogy azonban a 910. § esetében nem az adós saját vétkességéről, hanem az adósnak mások vétkességéért való felelősségéről van szó, annak nem lehet akadálya, hogy a hitelező az adóst ez alól a felelősség alól előre felmentse vagy felelősségét jogügyletileg enyhítse. A Tj. ezt külön kiemeli, nehogy a gyakorlat a 909. §. 2. bekezdéséből esetleg az ellenkezőt következtesse. A törvény nem zárja ki, hogy az adós a 909. és 910. §-ban meghatározottnál szigorúbb felelősséget vállaljon magára és nevezetesen azért, hogy a szolgáltatás meg fog történni, feltétlenül jót álljon. Ily garantia Ígéretnek az az értelme, hogy ha a szolgáltatás bármi okból elmarad, az adós megtéríti a hitelezőnek a teljesítés körüli érdekét; ezen igéret teljesítése pedig lehetséges marad akkor is, ha az eredmény, amelynek bekövetkezéséért az az adós jót állott, lehetetlenné vált (911. §. 1. bek.). Egy irányban törvényes garanciakötelességet ró a Tj. az adósra: kimondja, hogy aki pénzbeli vagy oly szolgáltatásra kötelezi magát, amely az ő részéről pénzbeli költekezést tesz szükségessé, az fizetőképességéért vétkességre való tekintet nélkül felel (911. §. 2. bek.). A szabály megfelel a közfelfogásnak ; az adós nem védekezhetik fizetőképtelenségével. A pénztartozások körén kívül a szabálynak főleg a genus-kötelmeknél van gyakorlati jelentősége, amelyeknél a szerződésnek rendszerint az az értelme, hogy az adós a mineműsége szerint meghatározott dolgot, ha nála készletben nincsen, máshonnan fogja a hitelező részére beszerezni. Ezen kötelezettsége alól az adós, amíg a kikötött minőségű dolog máshonnan beszerezhető, nem szabadul azon az alapon, hogy azok az egyedi dolgok, amelyekkel kötelezettségét teljesíteni akarta, elpusztultak, és hogy hasonló dolgoknak máshonnan való beszerzésére nincsen pénze. A szolgáltatás lehetetlenülésére vonatkozó általános szabályok megálla-