Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

907-914. §. 67 kimondja a Tj., hogy az adós felszabadul a teljesítés kötelezettsége alól, ha a szolgáltatás hibáján kívül, azaz oly körülménynél fogva, amelyért nem felelős, később vált lehetetlenné. Ez egyaránt áll, akár általában (objective), akár csak az adósra nézve (subjective) állt be a szolgáltatás lehetetlensége. Minthogy azonban a hitelezőnek fontos érdeke fűződhetik ahhoz, hogy a beállott lehetetlenségről mielőbb értesülj ön, a Tj. a teljesítési kötelezettségnek mintegy maradványakópen azt a kötelességet rója az adósra, hogy ha nehézség nélkül teheti, a tudomására jutott lehetetlenségről a hitelezőt haladéktalanul értesítse (906. §.). Az utólag beálló lehetetlenség tekintetében is terhelheti a felek valamelyikét culpa in contrahendo. Lehet, hogy az egyik fél már a szerződós megkötésekor tudta, hogy a szolgáltatás lehetetlenné fog válni, hogy például oly kiviteli tilalom kibocsátása áll küszöbön, mely a szolgáltatást lehetetlenné fogja tenni; lehet, hogy az adós a szolgáltatás lehetetlenné váltát kellő gondosság mellett előreláthatta volna. Indokolt tehát, hogy ily esetben a szerződés megkötéséből eredő kár megtérítésére nézve a 745. §. szabályai nyerjenek megfelelő alkalmazást (908. §.). Ha a szolgáltatás az adós hibájából, vagyis oly körülménynél fogva vált lehetetlenné, amelyért az adós felelős, a hitelező a nem-teljesítésből eredő kárának megtérítését követelheti, azaz megtérítését mindannak, amije vofna

r ha a teljesítés kötelemszerűen megtörténik (907. §.). A kártérítési kötelezettségre egyébként ez esetben is a 882—885. §-ok irányadók. Akár az adós hibájából, akár hibáján kívül vált a szolgáltatás lehetetlenné, a hitelezőnek fennmarad az a joga, hogy ha az adós a szolgáltatást lehetetlenné tevő körülmény alapján azért a tárgyért, amelyet köteles volt szolgáltatni, harmadik személytől (pl. a tiltott cselekmény tettesétől vagy a biztosítótól) kárpótlást kapott vagy követelhet, az adóstól a kárpótlásnak kiadását vagy a kárpótlási követelésnek átruházását követelje. Hogy akar-e e jogával élni, az tőle függ; akarata ellenére ezt a kárpótlást vagy kárpótlási követelését reá erőltetni nem lehet. De ha gyakorolja jogát, emellett nem követelheti még külön a 907. §. alapján a nem-teljesítésből eredő egész, kárának megtérítését is, hanem az utóbbi követelésébe a kárpótlás vagy az ez iránti követelés értékét be kell tudni (914. §.). A szolgáltatásnak részbeli lehetetlenülése esetében a 906. és 907. §-ban meghatározott következmények rendszerint csak a lehetetlenné vált részre nézve állanak be, míg a lehetséges rész tekintetében a szerződós hatályban marad. Ha azonban a részbeli teljesítés a hitelező érdekének nem felel meg, ő azt visszautasíthatja és a 907. §. esetében az egész kötelezettség nemteljesítése miatt követelhet kártérítést (912. §.). Ebben a tekintetben tehát különbség van a kezdettől fogva fennforgó és az utólag beálló lehetetlenség között, mert míg az előbbi esetben a szerződés a szolgáltatás részleges lehetetlensége miatt rendszerint egészben semmis (790. §.), addig a szolgáltatásnak utólag beálló részleges lehetetlensége a szerződést rendszerint csak a lehetetlenné vált részre nézve teszi hatálytalanná. Az eltérés indokolva van azáltal, hogy az érvényesen kötött szerződések hatálya lehetőleg fenntartandó. Abban a kérdésben, hogy a szolgáltatás az adós hibájából vált-e lehetetlenné, a Tj. az adósra hárítja a bizonyítás terhét (913. §.). Őt terheli annak bizonyítása, hogy kötelezettségének megfelelt; következőleg az ő dolga, hogy exculpálja magát, ha a szolgáltatás lehetetlensége okából kötelezettsége alól szabadulni akar. 9*