Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

886—887. §. 61 miatt; de míg a vagyoni kár megtérítésére irányuló követelés rendszerint független az adóst terhelő vétkesség fokától, sőt egyes esetekben attól is, hogy forog-e fenn egyáltalán vétkesség, addig elégtételnek csak úgy van helye, ha az adóst szándékosság vagy súlyos gondatlanság terheli. Míg továbbá a kárkövetelés, ha törvényes előfeltételei fennforognak, a károsultat feltétlenül megilleti addig elégtételre az adós csak annyiban van kötelezve, amennyiben azt az eset körülményeire való tekintettel a méltányosság megkívánja (885. §. 1. kek.) Ezen korlátozások mellett alig kell attól tartani, hogy az elégtételhez való jog nyerészkedés eszközévé válhatnék. Hogy a károsult szenvedett-e nem vagyoni kárt, hogy nevezetesen a tiltott cselekmény vagy a kötelességsórtés okozott-e neki erkölcsi sérelmet vagy fizikai vagy lelki szenvedést, azt egyedül ő tudhatja és döntheti el; a Tj. ugyanazért az elégtételi követelés érvényesítését az ő legszemélyesebb jogának tekinti. Csak ha ő a keresetet már megindította vagy ha a kötelezett vele szemben az elégtételhez való jogát elismerte, válik e jog, mint amely most már vagyonának alkotórésze, átruházhatóvá és átörökíthetővé (885. §. 2. bek.;. Speciális rendelkezés látszott szükségesnek arra az esetre, ha valaki másnak valamely dolog elvesztéséért vagy azért tartozik kártérítéssel, hogy valamely joga megszűnt vagy értéktelenné vált (pl. elévült). Ily esetben a károsultnak gyakran harmadik személy ellen is van követelése a dolog tulajdona vagy a jog alapján, amelynek érvónyesíthetése azonban oly bizonytalan, hogy értékét a kártérítés megállapításánál nem lehet számításba venni. Ha másrészt e követelés a kártérítésnél számításon kívül marad, később pedig mégis érvényesíthető, a károsult a károsító sérelmével gazdagszik. Ennek elkerülésére el lehetne rendelni, • hogy a károsult a kártérítési összeg felvételekor adjon biztosítókot a károsítónak arra nézve, hogy ha a harmadik elleni követelését sikerül érvényesítenie, a kártérítési összeget vagy ennek megfelelő részét a károsítónak vissza fogja szolgáltatni. Minthogy azonban a biztosítékadás a károsultra terhes és ily bizonytalan tartalmú függő viszony létesítése egyik félre nézve sem kívánatos, a Tj. helyesebbnek találta, hogy a kártérítésre kötelezett a feltett esetben ebbeli kötelezettsége teljesítését attól tehesse függővé, hogy a károsult a dolog tulajdona vagy a jog alapján harmadik személy ellen támasztható követelését ő reá ruházza át (886. §.). Más helyre tartoznak a, kártérítési jog azon szabályai, amelyek a kár keletkezésének okával függnek össze. Minthogy azonban a Tj. a szerződés érvénytelenségével vagy felbontásával kapcsolatosan több helyütt (745., 746., 780., 806., 849. §-ok) arra kötelezi az egyik szerződő felet, hogy a másiknak térítse meg »a szerződós megkötéséből eredő kárát«, a 887. §-ban szükségesnek látta egyrészt mindezen esetekre nézve megadni e kár fogalommeghatározását ós másrészt meghatározni annak a nem-teljesítésből eredő kárhoz való viszonyát. A szerződés megkötéséből eredő kár alatt a Tj. azt a vagyoni kárt érti, amelyet a fél azáltal szenvedett, hogy a szerződés érvényében vagy hatályában megbízott, tehát az ú. n. negatív mteressét, ellentótben a szerződés nem-teljesítéséből eredő kárral, a positiv interessóvel. Ide tartoznak főleg: a szerződés megkötésének költsége; a teljesítés eszközlésére ós előkészítésére fordított költségek és kiadások; a szerződés alapján tett részleges szolgáltatás; az a hátrány, mely a károsultat annak folytán éri, hogy a szerződés hatályosságában bízva, harmadik személlyel szemben arra vonatkozólag