Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
60 884—885. §. . rozza meg, van-e helye egyáltalán kártérítésnek, és ha igen, mennyiben (883. §. 1. bek.). E szabályt a Tj. azok javára, akik hibájukon kívül keletkezett kárért felelősek, arra az esetre is kiterjeszti, ha a károsult oly cselekménnyel hatott közre a kár keletkezésénél, amely neki fel nem róható (883. §. 2. bek.). Amennyiben a károsult, bár fel nem róhatólag, önmaga okozta magának a kárt, annyiban azt harmadik vétlen személyre át nem háríthatja, mert ahol a törvény vétkességtől független felelősséget állapít meg valakinek a terhére, azt abból a célból teszi, hogy másokat olyan károk ellen biztosítson, amelyek őket a felelős személy részéről érhetik, nem olyanok ellen, amelyek a saját személyes fogyatkozásaikból erednek. A vasútvállalat az 1490. .§. alapján nem felel, ha valamelyik utas hirtelen támadt őrülósi rohamában a robogó vonatról leugrik; s az állattartó felelősségének megállapításánál azt a körülményt, hogy a sértett a kártevő állatot ingerelte, akkor is méltányos figyelembe kell venni, ha a sértett vétőképtelen. Ami a kártérítés módját illeti, a Tj. a pénzbeli kártérítést tekinti a szabálynak, a más módon, például az előbbi állapot helyreállítása által való kártérítést a kivételnek, amelynek csak annyiban van helye, amennyiben a jogosultnak érdekével nem ellenkezik s amennyiben a bíróság azt az eset körülményeihez képest megengedhetőnek találja (884. §.). Minthogy a kártérítésnek az a célja, hogy azt az értékkülönbözetet pótolja, amely a károsultnak hátrányára ennek vagyonában a károsító körülmény következtében előállott, ez az értékkülönbözet pedig csak pénzösszegben fejezhető ki, a dolog természetének ós a károsult érdekének rendszerint a pénzbeli kártérítés felel meg legjobban. Az előbbi állapot helyreállítása nem mindig lehetséges, sokszor a károsultra nézve érdekét vesztette, legtöbbször a kár teljes jóvátételére elégtelen, mert nem kárpótolja a károsultat azért a veszteségórt, hogy a kár megtörténte s az előbbi állapot helyreállítása közötti időben nélkülöznie kellett azt a javat, amelyben a kár esett. Míg továbbá a pénzbeli kártérítés az ügyet végleg elintézi, az előbbi állapot helyreállításának megkísérlése sokszor újabb viták forrásává lesz. Minthogy azonban lehetnek méltánylást érdemlő esetek, amelyekben a hitelező érdekével megfér, hogy az adós naturális restitutio útján vagy más megfelelő módon, például az elpusztult helyettesíthető dolog helye't más hasonló dolog szolgáltatásával hozza helyre a kárt, a Tj. feljogosítja a bíróságot, hogy ezt megengedje, azonban azzal a fenntartással, hogy minden esetben pénzben kell megtéríteni azt a kárt, mely másként meg nem térül. Azon törekvéstől vezetve, hogy a gazdasági javak mellett az erkölcsi javakat is hathatós jogvédelemben részesítse, a Tj. bizonyos előfeltételek alatt jogot ad a károsultnak arra, hogy nem vagyoni káráért is megfelelő pénzbeli kártérítést (elégtételt) követelhessen. Régebben az ilyen kártérítést azzal az érveléssel szokták megtagadni, hogy az erkölcsi javak sokkal magasabbrendűek, semhogy pénzbeli becslést megengednének. A Tj. is elismeri, hogy a megsértett erkölcsi javaknak nincs pénzbeli aequivalensük, de az elégtételt nem is e javak aequivalensekópen, hanem mint oly szolgáltatást juttatja a károsultnak, amely őt az elszenvedett sérelemért más úton legalább megközelítőleg kárpótolja, a károsítót pedig a megérdemelt joghátránnyal sújtja. Az elégtétel ezen felfogásának megfelel, hogy követelhetésének előfeltételei jóval szigorúbbak, mint a vagyoni kár megtérítésére irányuló követelesói. Elégtétel követelhető ugyan mind tiltott cselekmény, mind kötelmi jog megsértése
