Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

34 794—796. §. Hogy szerződőképtelen személy nem lehet képviselő, a szerződőkóptelenség fogalmából önként következik. Annak azonban, hogy szerződőképességében korlátozott személy járjon el képviselőként, a Tj. szerint elvi akadálya nincs (794. §.). A meghatalmazás nem szerződós, hanem a meghatalmazónak egyoldalú jognyilatkozata, amelyből a meghatalmazottra sem kötelezettség, sem egyéb teher nem származik, hanem csupán az a jogi előny, hogy a meghatalmazót joghatályosan képviselheti. A 723. §. 1. bekezdésében foglalt szabályhoz képest tehát a kiskorú vagy gyámság alatt álló személy részére szóló meghatalmazás a törvényes képviselő beleegyezése nélkül is hatályos. Ezzel azonban nincs kimondva, hogy a szerződőképessógóben korlátozott személy azt a szerződést is, amelynek alapján képviseleti joggal felruháztatott, érvényesen kötheti meg törvényes képviselőjének beleegyezése nélkül. Ez külön kórdós, mely a 714. ós köv. §-ok rendelkezései alapján bírálandó el. A 794. §. szabálya elvileg arra az esetre is áll, ha szerződőkópességében korlátozott személy törvényes képviselőnek van kirendelve; a törvényes képviselet legfontosabb eseteire azonban, t. i. az atyának, a gyámnak és gondnoknak képviseleti jogára nézve a Tj. a. 200., 243. és 332. §-okban e szabály alól kivételeket állít fel. A képviselet közvetlen hatásából önként következik, hogy képviselő által kötött szerződésnél a jogképesség, a szerződés tárgyára vonatkozó rendelkező, illetőleg szerzőkópesség és a szerződés tartalmi kellékei nem a képviselő, hanem a képviselt személye szerint ítélendők meg. Ellenben amennyiben a szerződós érvénye a szerződési akarat valóságától és szabadságától függ, annyiban rendszerint a képviselő személyére kell tekintettel lenni, mint akinek akaratkijelentése a szerződést létrehozta. A Tj. ebből azt a szabályt vezeti le, hogy a szerződési akarat hiányainak a szerződós érvé-' nyére való befolyását oly szerződésnél, amelyet képviselő kötött, ennek személye szerint kell megítélni, ós pedig törvényes képviselet esetében feltétlenül, meghatalmazáson alapuló képviseletnél a dolog természetének megfelelő azzal a módosítással, hogy amennyiben a képviselt (meghatalmazó) a szerződés megkötésébe utasításadás által befolyt ós az akarathiány az utasításadás körében fordult elő, az ő személye szerint kell ennek hatását megítélni (795. §. 1. bek.). Hogy ott, ahol a törvény egyéb vonatkozásokban, például a 460. §. szerinti tulajdonszerzés szempontjából, valamely körülmény tudásához vagy vétkes nem tudásához jogkövetkezményt kapcsol, a képviselő tudását vagy vétkes nem tudását mindig tekintetbe kell venni, az már a 792. §. szabályából következik, mely szerint a képviselt felelős a képviselőnek a szerződós megkötése körüli vétkességéért. Csak meghatalmazáson alapuló képviseletnél jön e mellett még a kópviseltnek (meghatalmazónak) tudása vagy vétkes nem tudása is figyelembe, de csak a 795. §. 1. bekezdésének megfelelő korlátozással, t. i. annyiban, amennyiben az utasításkörébe eső körülményre vonatkozik (795. §. 2. bek.). A közvetlen képviselet elve megadja a lehetőséget arra, hogy a képviselő ebbeli minőségében szerződést kössön önmagával a saját személyében vagy önmagával mint egyúttal egy harmadik személy képviselőjével. Gyakorlati okok azonban ellene szólnak annak, hogy a törvény a képviselő önszerződési jogát korlátlanul elismerje ; a fennforgó érdekellentétre való tekintettel a visszaélések lehetősége sokkal közelebb fekszik, semhogy a képviselteket az ebből eredő veszélynek ki lehetne tenni. A Tj. ugyanazért a képviselő önszerződósét csak annyiban engedi meg, amennyiben kötelezettség