Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

792-793. §. 33 zetten kijelentenie; elég, ha a másik fél a körülményekből felismerheti, hogy ő mint képviselő akar eljárni (791. §.). Ahol azonban ez az akarat hiányzik vagy fel nem ismerhető, a jogügylet hatásai nem a képviselt, hanem a képviselő személyében állanak be akkor is, ha' az ügylet anyagilag — a képviselőnek a képviselthez való viszonyában — az utóbbit illeti. Ilyenkor kórdós támadhatna, hogy a képviselő, aki az ügyletet a képviselt nevében akarta megkötni, de ebbeli akaratát nem fejezte ki felismerhetően, nem támadhatja-e meg szerződési nyilatkozatát tévedés alapján? A Tj. a forgalom biztonságának érdekében szükségesnek látván ennek lehetőségót kizárni, minden esetleges kétségnek véget vet azzal a kijelentésével, hogy aki a szerződés megkötésekor nem teszi felismerhetővé, hogy más nevében, vagy hogy kinek a nevében jár el, a szerződés alapján maga van jogosítva és kötelezve (793. §. . 1. bek.). Ebből következik, hogy a képviselt ily esetben a szerződés alapján a másik fél ellen támasztható követeléseket csak úgy érvényesítheti, ha a képviselő reá engedményezi. Nehogy azonban ezen — anyagilag mégis a képviseltet illető — követelést a képviselő hitelezői lefoglalhassák, a Tj. a K. T. 374. £. 2. bekezdésében foglalt szabály megfelelő átvételével kimondja, hogy ha a képviselő a szerződést a képviselt részére kötötte, vagy a közte ós a képviselt között fennálló jogviszonynál fogva ennek részére volt köteles megkötni, vagy ha a másik félnek a szerződósszerű ellenértéket a képviseltnek vagyonából szolgáltatta: a szerződés alapján a másik fél ellen támasztható követelést a képviselőnek a képviselthez való viszonyában ós az előbbinek hitelezőivel szemben engedményezés nélkül is képviselt fél követelésének kell tekinteni (793. §. 2. bek.). Ha a képviselő oly szerződés megkötésénél, amelyet képviseltje nevében és képviseleti jogának határai között kötött, a másik féllel szemben oly vétkes magatartást tanúsított, amelynek alapján az jogosítva van kártérítést követelni: az a kérdés merül fel, hogy vétkességének ezen következményéért csak ő személyesen, vagy, tekintettel arra, hogy azt képviselői hatalmának gyakorlásában követte el, a képviselt is felelős-e? A Tj. ezt a kérdést, mely főleg a 745. és 780. §. alapján követelhető negatív interessé tekintetében bír gyakorlati fontossággal-, az utóbbi értelemben dönti el (792. §.). Azok az okok, amelyek a Tj.-ot az 1494. §-ban foglalt szabályok felállítására vezették, amellett is szólnak, hogy a képviselt a képviselőt terhelő culpa in contrahendo-ért minden esetben felelőssé tétessék. A meghatalmazó, akár szolgálatában álló személyt, akár mást rendel ki meghatalmazottjává, a meghatalmazás ténye által azokat a harmadik személyeket, akikkel szemben képviseltetni akarja magát, a szerződések megkötése végett meghatalmazottjához utasítja; a forgalom biztonsága érdekében tehát garantálnia kell

y hogy azok azt veszély nélkül tehetik. Ugyanez a szempont érvényesül a szerződőképessóggel nem bíró vagy abban korlátozott személyekkel szemben is, habár ezek nem maguk választják képviselőjüket. E személyeket csak a törvényes képviselet intézménye képesíti arra, hogy a jogi forgalomban részt vehetnek; a képviselet tehát a saját érdekükben lévén behozva, annak veszélyét ők maguk, és nem a törvényes képviselővel jóhiszemben jogügyletbe bocsátkozó harmadik személyek kötelesek viselni. A forgalom biztonsága itt is azt követeli, hogy az a harmadik személy, aki a kiskorúval vagy gyámság alatt állóval szerződni akar, ennek törvényes képviselőjéhez époly bizalommal fordulhasson, mintha a szerződést önjogú féllel vagy ilyennek meghatalmazottjával kötné meg. Képvh. iromány. 1910—1915. XXXEL kötet 5