Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

783—787. §. 3L félre nézve semmis, de jóváhagyás által ezzel szemben is érvényessé válhatik, a Tj. nem ismeri, hanem azt részint a megtámadhatósággal, részint — mint a 720., 805. és 808. tj. eseteiben — azzal helyettesíti, hogy a szerződés hatálvát a jóváhagyástól mint törvényi feltételtől teszi függővé, ennek bekövetkeztéig pedig a szerződést hatálytalannak tekinti. A semmisségre, éppen mert absolut, nemcsak a jogügyletben résztvevő személyek hivatkozhatnak, hanem akárki, a bíróság pedig hivatalból veszi figyelembe. A semmisség orvosolhatatlansága a Tj.-nak két rendelkezésében talál kifejezést: egyrészt abban, hogy a semmis szerződós nem válik érvényessé azáltal, hogy a semmiség oka később megszűnik (783. § 1. bek.); másrészt abban, hogy ha a felek a semmisség okának megszűnte után a semmis szerződést megerősítik, a megerősítésnek nincs dologi visszaható ereje, az tehát csak mint a szerződés ismételt megkötése jöhet tekintetbe és ehhez képest csak ex nunc hat (783. § 2 bek. 2. mondata). A felek azonban, habár megegyező akaratuk sem adhat a semmis szerződós megerősítésének dologi visszaható erőt, egymás irányában kötelezettséget vállalhatnak azon jogállapot létesítésére, amely fennállana, ha a szerződós kezdettől fogva érvényes lett volna. Minthogy pedig a megerősítésnek a felek intentioja szerint többnyire épen ez az értelme, a Tj. ily tartalmú értelmezési szabályt állít fel (783. §. 2. bek. 1. mondata) Ha a jogügylet úgy, amint a felek létesíteni akarták, semmis ugyan, de más jogügylet érvényességi kellékeinek megfelel, a törvény azt erre a jogügyletre konvertálja s mint ilyet érvényben tartja, feltéve hogy ez a konverzió a felek feltehető szándókának megfelel (784. §.). Nem szükséges, hogy a felek szándéka in eventum a másik jogügylet létesítésére irányult legyen; elég ha feltehető, hogy a felek, ha gondolnak arra. a semmis jogügylet által elérni óhajtott gazdasági célt ezen az úton valósították volna meg. II. A megtámadható jogügylet mindaddig érvényes, amíg a megtámadásra jogosult meg nem támadja; a megtámadás folytán azonban visszahatólag érvénytelenné válik (78 >. &.), A megtámadás tehát a Tj. szerint in rem hat, a megtámadhatóan elidegenített vagyontárgy a megtámadás következtében ipso )ure visszaszáll a megtámadóra. Csak ily szabályozás nyújt a megtámadónak hathatós oltalmat: a pusztán kötelmi hatályú megtámadás védtelenül hagyná őt a megtámadottnak fizetésképtelensége és csődje esetében foglaltatókkal és csődhitelezőkkel szemben, továbbá, amennyibén az 1483. §. nem segít, a megtámadottnak külön jogutódaival szemben is . A másik fél érdekeire való méltányos tekintet megköveteli, hogy a megtámadásra jogosult, ha jogával élni akar. a másikat erre nézve ne hagyja sokáig Idzonytalanságban. A Tj. jogvesztés terhe alatt kötelességévé teszi, hogy a másikat ebbeli szándékáról tévedés és megtévesztés esetében a tévedés felismerése után, fenyegetés esetében a kényszerhelyzet megszűnte után haladéktalanul értesítse. Erre az értesítésre azonban a másik fél csak akkor tarthat számot, ha a szerződést jóhiszemben kötötte volt meg (786. §.). Ami a megtámadás alakját illeti, a Tj. az egyszerű p<-renkívüli nyilatkozat alakja és a kereset között választhatott Az elsőnek megvan az a kétségtelen előnye, hogy a megtámadási jog érvényesítését megkönnyíti; ezt az előnyt azonban ellensúlyozza az a nagy hátránya, hogy az a kérdés, vajjon a megtámadás törvényes előfeltételei fenn forognak-e és vajjon eszerint a megtámadó nyilatkozat hatályos-e vagy sem, hacsak a má^ik fél a megtámadást jogosnak el nem ismeri, az egész elévülési időn át bizonytalanság-