Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

782. §. 29 az örökséget elfogadó és visszautasító nyilatkozatoknak megtámadására nézve az 1709—1712., 1766., 1852., 1853. §-okban, mást nem rendel (781. §. 1. bek.). A dologjogi ügyletek megtámadására nézve megjegyzendő, hogy amennyiben a. 774. ós 778. §-ok szerint a jognyilatkozat megtámadhatása attól függ, hogy abból ingyenes előny vagy aránytalan nyereség háramlik-e a másik félre, e szabály itt oly értelemben lesz alkalmazandó, hogy a dologjogi ügyletnek alapul szolgáló kötelmi ügylet ingyenessége vagy nyerészkedő volta lesz tekintetbe veendő. A családjogi jognyilatkozatokra nézve azonban, minők az örökbefogadás, atyaság elismerése és hasonlók, a megtámadás megkönnyítése mutatkozott szükségesnek, mert azon nagy fontosságnál fogva, amellyel ezen —- a forgalmat nem érintő — jogügyletek a bennük résztvevő személyek személyes viszonyaira és családi állására bírnak, itt kiváltképen súlyt kell vetni arra, hogy az akaratkijelentés szabad és tévedéstől ment legyen. A Tj. ugyanazért megengedi ezen ügyleteknek lényeges tévedés miatti megtámadását, tekintet nélkül arra, hogy a 774. §. 1. bekezdésében meghatározott további előfeltételek fennforognak-e, csalárd megtévesztés és jogellenes fenyegetés alapján való megtámadásukat pedig tekintet nélkül arra, hogy e cselekményeket ki követte el (781. §. 2. bek.). IV. A törvénynek az akarathiányokra vonatkozó szabályai csak fogyatékosan képesek megvalósítani azt a törvényhozási célt, hogy a szerződés a benne résztvevő személyek valódi, megfontolt és szabad akaratának legyen a kifejezése. Mindig lesznek nagy számmal esetek, amelyekben az egyik fél, akár mert gyengébb szellemi tehetségeinél vagy egyéb fogyatkozásainál fogva nem bírta a szerződés következményeit helyesen átlátni vagy megkötésénél a kellő óvatosságot kifejteni, akár mert helyzeténél lógva nem bírt az akaratelhatározás teljes szabadságával, érdekeinek meg nem. felelő szerződést köt, anélkül hogy az akarathiányokra vonatkozó szabályokkal segíteni lehetne rajta. Az akaratszabadság teljessége és teljes hiánya között sok közbeeső fok van, amelyeket azonban a törvény a jogbiztonság érdekében nem vehet figyelembe. Ha a törvény a jogügyletek érvényét az ügyletlétesítő személyek értelmiségének kisebb vagy nagyobb fokától vagy egyéb személyes körülményeiktől is függővé akarná tenni, oly bizonytalanságot teremtene, mely a forgalmat alapjában megrendítené. Azt azonban megkövetelheti a törvény — mert az a forgalmi tisztesség parancsa —, hogy egyik fél se használja ki a másiknak előtte tudva levő inferioritását, védtelenségét vagy kedvezőtlen helyzetét szándékosan arra a célra, hogy őt a szerződéssel megkárosítsa, magának pedig, vagy harmadik személynek igazolatlan vagyoni előnyt szerezzen. Minthogy a másik félnek ilyetén kizsákmányolása az 1458. §. 2. bekezdése értelmében tiltott cselekmény, az ekként megkárosított fél már a tiltott cselekményekre vonatkozó szabályokban is védelmet talál. A Tj. mégis, hogy a károsítottat hathatósabb jogvédelemben részesítse, az ilyen szerződéssel szemben külön jogorvoslatot is ad a kezére; kimondja ugyanis, hogy ha valaki mást tapasztalatlanságának, könnyelműségének, értelmi vagy jellembeli gyengeségének, alárendelt, függő vagy megszorult helyzetének, vagy a nála elfoglalt bizalmiállásának felhasználásával szándékosan reábír, hogy vele oly szerződést kössön, amelyből ő vagy harmadik személy a másiknak jelentékenj'' kárával igazolatlan vagyoni előnyt szerez: a másik fél — a károsított —, választása szerint, vagy a szerződés felbontását, vagy a szerződéssel elvállalt kötelezettségnek vagy tehernek a méltányossághoz képest való leszállítását követelheti (782. §. 1. bek.).