Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1355—1360. §. 213 Ugyanez a körülmény továbbá jelentőséggel bír a Tj. szerint a megtámadás előfeltételei szempontjából is, ha a díj kitűzésénél tévedés, megtévesztés vagy fenyegetés jött közbe. Oly harmadikkal szemben, aki a feltételül tűzött cselekményt a díjkitűzésre való tekintettel vitte véghez, a díjkitűzést ily akarathiány okából csak visszterhes szerződés módjára lehet megtámadni; ellenben arra nézve, aki a cselekményt a díjkitűzésre való tekintet nélkül vitte véghez, az ebből reá háramló előny az ingyenes előny fogalma alá esik; vele szemben tehát a díjkitűzés lényeges tévedés miatt megtámadható tekintet nélkül arra, hogy ő a tévedést okozta vagy felismerhette-e, megtévesztés vagy fenyegetés miatt pedig tekintet nélkül arra, hogy e cselekményeket ki követte el (1355. §. 1. bek.). A Tj. továbbá, miután a megtámadás által érdekelt személyek sokszor ismeretlenek, a megtámadási jog gyakorlását megkönnyíti azzal, hogy a megtámadás közhírré tételéhez az 1355. §. 2. és 3. bekezdésében meghatározott joghatásokat fűzi. Azok a szabályok, amelyeket a Tj. arra az esetre állít fel, ha a feltételül tűzött cselekményt többen viszik véghez, ha a kívánt eredményt többek közreműködése hozza létre és ha valamelyik jogosult a maga díj illetőségét visszautasítja (1356., 1357. §., 1358. §. 2. bek.), a dolog természetén alapulnak és külön indokolásra nem szorulnak. A díj kitűzés sajátsága, hogy a kötelezett sokszor, kivált ha többen vitték véghez a cselekményt vagy többen működtek közre a kívánt eredmény létrehozásában, csak úgy tudhatja, hogy ki a jogosult, ha ez nála jelentkezik. A Tj. erre való tekintettel felmenti a kötelezettet a felelősség alól, ha annak következtében, hogy a jogosult nem jelentkezett, hibáján kívül másnak adja ki a díjat, mint akit illet (1359. §.). II. Némileg eltérő szabályokat állít fel a Tj. a díjkitűzés legfontosabb fajára: a nyilvános pályadíjak kiírására. Az ilyen díjkitűzésnél érvényességi kellék, hogy a határidő, ameddig pályázni lehet, már a pályázati felhívásban meg legyen állapítva. A közzétett határidő megrövidítésének itt szintoly kevéssé van helye, mint a díjkitűzés egyéb eseteiben. Ellenben a határidő meghosszabbítását nem lehet feltétlenül kizárni, mert sokszor, kivált ha művészi vagy tudományos feladatok megoldásáról van szó, közérdekben is kívánatos, hogy a pályázatban minél többen vegyenek részt és a pályázóknak pályaműveik előállítására kellő idő álljon rendelkezésükre. A Tj. tehát hatósági engedéllyel megengedi a határidő meghosszabbítását, ha az a pályázat sikere érdekében szükségesnek látszik (1360. §. 1. bek.). Fontos kérdés, hogy a pályázatok helyes eldöntése lehetőleg biztosíttassék. A pályadíj kitűzőjét nem lehet ugyan elzárni attól, hogy a döntést önmagának tartsa fenn vagy a pályabírákat maga jelölje ki; ez a fenntartás vagy kijelölés azonban a Tj. szerint csak úgy érvényes, ha a pályázati felhívásba fel van véve, mely esetben ugyanis a pályázók a pályázás tényével alávetik magukat e kikötésnek. Ha azonban a pályázati felhívás nem nyilatkozik arról, hogy a pályadíj felől ki fog dönteni, akkor a pályázók joggal számíthatnak arra, hogy a döntés elfogulatlan szakemberekre lesz bízva. A Tj. tehát ily esetben nem a pályadíj kitűzője kezébe teszi le a döntést, hanem a bíróságra bízza, hogy bármelyik pályázónak vagy a díj kitűzőjének kérelmére elfogulatlan szakértő pályabírákat rendeljen ki. Ugyanez áll, ha a pályázati felhívásban kijelölt pályabírák ebbeli tisztükben nem akarnak vagy nem képesek eljárni vagy azzal késnek (1360. §. 2. bek.). Akár a pályázati felhívásban voltak a pályabírák kijelölve, akár a bíróság rendelte ki őket, döntésük érdemileg felül nem bírálható, hanem, amennyiben a törvénynek és a pályázati feltételeknek megfelelően jött létre, a pályázókra kötelező (1360. §. 4. bek.).