Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

212 1353-1354. §. kötésre kínálkozó alkalom közléséért ígér a másiknak alkuszdíjat, a 747. §. alapján semmisnek ugyan nem tekinthető. Minthogy azonban az ily címen kötelezett szolgáltatás kikényszerítése erkölcsi fogalmainkkal ellenkezik és már azon zavaró hatásra való tekintettel sem engedhető meg, amelyet a megkötött házasságra gyakorolhatna, a Tj., a fennálló joggyakorlatot követve, az ilyen alkuszdíj iránti követelést bírói úton nem érvényesíthetőnek jelenti ki (1352. §.). NEGYEDIK FEJEZET. Díjkitűzés. 1353-1361. §. I. T. 1651-1658. §.; Ind. IV. k. 398-410.1.; Főelőadm. VII. k. 309-318.1. (I. J. T. VI. évf. 310-319. 1.); II. T. 1353—1361. §. I. A díj kitűzést a Tj. nem határozatlan személyekhez intézett és a feltételül tűzött cselekmény véghezvitelével bárki által elfogadható szerződési ajánlatnak tekinti, hanem egyoldalú jogügyletnek, mely a díj kitűzőjére kötelező, mihelyt közhírré van téve, és amelyből, épen mert elfogadásra nem szorul, a cselekményt véghez vivő harmadik személy abban az esetben is jogot szerez, ha a cselekmény véghezvitelekor a díj kitűzéséről nem tudott vagy a cselekményt egyébként a díjkitűzésre való tekintet nélkül vitte véghez (1353, §.). Ez a constructio felel meg leginkább a díj kitűzés ügyleti céljának, mert amidőn felmenti a harmadikat annak bizonyítása alól, hogy a cselekményt a díjkitűzésre való tekintettel vitte véghez, a harmadik jogállásának ebben foglalt erősbítése által indirecte egyúttal impulsust ad a feltételül tűzött cselekmény véghezvitelére. A harmadik eszerint esetleg tudtán kívül szerzi meg a kitűzött díjra való jogot; minthogy azonban azt akarata ellenére rátukmálni nem lehet, a Tj. fennhagyja neki a visszautasítás lehetőségét azzal a hatállyal, hogy visszautasítás esetén úgy tekintetik, mintha a jogot meg sem szerezte volna (1358. §. 1. bek.; v. ö. a 821. §. 1. bek.-ével). Minthogy a díjkitűzés csak úgy érheti el célját, ha az a harmadik, aki a feltételül tűzött cselekmény véghezvitelére vállalkozni akar, az ígéret hatályosságában megbízhatik, a közzétett díjkitűzés rendszerint visszavonhatatlan; csak az esetben vonhatja vissza a díj kitűzője ígéretét, ha ehhez való jogát kifejezetten fenntartotta. Másrészt azonban a díj kitűzője nem lehet arra kötelezve, hogy a cselekmény véghezvitelére végtelen ideig várjon; a Tj. tehát feljogosítja, hogy ha már a díj kitűzésekor nem szabott határidőt a cselekmény véghezvitelére, erre utólag megfelelő határidőt szabjon (1354. §. 1. bek.). A visszavonás és az utólagos határidőszabás hatálya szempontjából a Tj. szerint is jelentősége van annak a körülménynek, hogy a feltételül tűzött cselekményt a harmadik a díj kitűzésre való tekintettel vagy arra való tekintet nélkül vitte-e véghez. Míg ugyanis az utóbbi esetben e jognyilatkozatok oly harmadikkal szemben, aki a cselekményt a visszavonás vagy a határidő lejárta után vitte véghez, feltétlenül hatályosak, bárminő alakban történtek is és akár tudomására jutottak a harmadiknak, akár nem : addig az előbbi esetben a díj kitűzője csak úgy hivatkozhatik a visszavonásra vagy a határidőre, ha azt a cselekmény véghezvitele előtt azon módon, mint a díjkitűzést, közhírré tétette, vagy ha a harmadiknak a véghezvitel idejében a visszavonásról vagy a határidő lejártáról tudomása volt (1354. §. 2. bek.).