Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
210 1347. §. dést, úgy azonban, hogy a kikötött ellenértéket ennek ellenére az 1339. §. 1. bekezdésében meghatározott betudással megfizetni köteles. Felmondási időt a Tj. erre való tekintettel nem ír elő (1346. §. 1. bek.). Nem az egész ellenérték, hanem csak az 1339. §. 3. bekezdése szerint számítandó aránylagos része és az abban benn nem foglalt kiadások megtérítése illeti meg a vállalkozót, ha a felek a szerződést egy hozzávetőleges költségelőirányzat alapulvételével kötötték meg és a megrendelő azért mondja fel a szerződést, mert utólag kitűnik, hogy ennek tetemes túllépése nélkül nem lehet a művet előállítani. A helyzet hasonlósága igazolja, hogy a jogviszony ily esetben oly elbírálás alá esik, mintha a mű előállítása az 1339. §. 3. bekezdése alá eső okból lehetetlenné vált volna. Az előirányzat várható túllépéséről a vállalkozó a megrendelőt haladéktalanul értesíteni köteles. E kötelezettség vétkes megsértése az általános szabályokhoz képest kártérítési kötelezettséget von maga után, és a kártérítés rendszerint abban fog állani, hogy a vállalkozó járandósága nem a tényleges felmondás időpontja, hanem azon időpont szerint lesz megállapítandó, amelyben a felmondás megtörténhetett volna, ha a vállalkozó értesítési kötelezettségének megfelel (1346. §. 2. bek.). VIII. A vállalkozási szerződés természetén nem változtat az a körülmény, hogy a készítendő dolog előállításához szükséges anyagnak egy részét a vállalkozó maga adja hozzá. Ha azonban az anyagot egészben vagy túlnyomó részben ő adja, akkor kérdés lehet, hogy vállalkozási szerződés forog-e fenn vagy vétel. A Tj. e kérdést a felek akarata szerint elbírálandó ténykérdésnek tekinti, de a jogalkalmazás megkönnyítése végett értelmezési szabályt állít fel. Ha helyettesíthető dolog előállításáról van szó, a szerződést kétség esetében vételnek, ha nem helyettesíthető dolog előállításáról van szó, kétség esetében vállalkozási szerződésnek kell tekinteni. Előbbi esetben azonban bizonyos vonatkozásokban mégis a vállalkozási szerződés szabályai alkalmazandók ; viszont az utóbbi esetben a vállalkozót egyéb kötelezettségei mellett az a kötelezettség terheli, hogy az előállított dolgot tehermentesen a megrendelő tulajdonába bocsássa és neki átadja ; egyúttal fogyatékos jogátruházás miatt eladóként kell szavatolnia (1347. §.). HARMADIK FEJEZET. Alkuszi szerződés. 1348-1352. §. • I. T. 1647-1650. §.; Ind. IV. k. 390-397. 1.; Főelőadm. VII. k. 305-308.1. (I. J. T. VI. évf. 306309. 1.); II. T. 1348-1352. §. Mint bármely más munka, úgy szerződés közvetítése is képezheti visszterhes szerződés tárgyát. Ha állandó alkalmazási viszony forog fenn a felek között, az ilyen szerződés rendszerint a szolgálati szerződés szabályai alá fog esni ; ellenkező esetben azonban oly jogviszony keletkezik, mely mind a szolgálati, mind a vállalkozási szerződéstől külömbözik. Az előbbitől nevezetesen abban külömbözik, hogy az alkuszdíjat rendszerint nem a puszta alkuszi tevékenységért, hanem az eredménynek: a közvetítendő szerződésnek létrehozásáért ígérik az alkusznak ; az utóbbitól abban, hogy ezen eredmény létrehozása nem függ kizárólag az alkusztól, hanem feltételezve van azon két fél akaratától, akik között a szerződés megkötendő. Sőt lehet az alkuszi szerződést oly értelemben is kötni, hogy az alkuszt a közvetítésre kötelezettség egyáltalán ne terhelje, és csak a másik félnek díjfizetési
