Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

209 (pl. földrengés vagy más hasonló elemi csapások), a legigazságosabbnak látszik, hogy a felek az ilyen véletlennek következményeit közösen viseljék; a Tj. tehát erre az esetre azt rendeli, hogy a vállalkozót az eset bekövetkeztéig a mű előállítása érdekében kifejtett munkásságára való tekintettel a kikötött ellenérték aránylagos része és az abban benn nem foglalt kiadások megtérítése illeti (1339. §.). Ugyanezek az elvek irányadók, ha a már megkezdett műben esik kár. A Tj. egyúttal útmutatást ad ezen elvek alkalmazására, midőn meghatározza, hogy az a kár, mely a megrendelő által szolgáltatott anyagot éri, vagy ezen anyag hiányos voltából ered, vagy a kivitel módjára nézve adott utasításának a következménye, mennyiben esik a megrendelő, mennyiben a vállalkozó terhére. Az a körülmény, hogy a művet előállítás közben kár éri, nem menti fel a vállalkozót a mű befejezésének kötelezettsége alól; a kárviselés elveiből azonban következik, hogy a vállalkozó, ha nem a saját terhére esik a kár, nemcsak a helyrehozása által szükségessé tett munka- és költségtöbblet megtérítését, hanem, amennyiben a méltányosság megkívánja, egyébként is a megállapított ellenérték megfelelő felemelését követelheti (1340. §.). De még ezen felemelt ellenérték mellett sem kötelezhető a vállalkozó rendszerint arra, hogy a művet újból állítsa elő, ha az véletlen eset következtében olyankor pusztul el, mikor már kész vagy befejezéséhez közel van. A szerződés őt a műnek csak egyszeri, nem ismételt előállítására kötelezi, és a munka megismétlése munkaerejét és tőkéjét esetleg sokkal nagyobb mértékben venné igénybe, mint amennyire számíthatott. A Tj. tehát a vállalkozót az ily módon elpusztult műnek újból való előállítására csak abban az esetben kötelezi, ha ezt nehézség nélkül teheti (1341. §.). A mű átadásával a veszély, amennyiben addig a vállalkozót terhelte, a megrendelőre száll át (1342. §. 1. bek.). Hogy elfogadási késedelem esetében a veszélynek ez az átszállása már abban az időpontban áll be, amikor a megrendelő késedelembe esett, az a 939. §. 1. bekezdéséből tűnik ki. Az elfogadási késedelemhez hasonló mulasztás terheli a megrendelőt akkor, ha" a szükséges közreműködés elmulasztása által késlelteti a mű előállítását; a Tj. tehát kimondja, hogy ily esetben a kárveszély abban az időpontban száll át a megrendelőre, amelyben a mű ezen mulasztás közbejötte nélkül átadható lett volna (1342. §. 2. bek.). Az 1117. §. 3. bekezdésében foglalt szabályoknak a vállalkozási szerződésre való megfelelő kiterjesztését (1342. §. "3. bek.) a jogviszony hasonlósága igazolja. VI. Minthogy a vállalkozó a vállalkozási szerződés természete szerint munkáját előlegezni kénytelen, a Tj. a méltányosság követelményének tekintette, hogy a szerződésből eredő követeléseire nézve törvényes zálogjoga legyen a megrendelőnek azon ingó dolgain, amelyek a vállalkozási szerződésnél fogva vagy a mű előállítása alkalmából birtokába kerültek (1344. §.). A Tj. ezzel tovább fejleszti azt a szabályt, amely a megrendelő csődje esetére már a csődtörvény 57. §. 2. pontjában van kimondva. Azoknak követeléseit, akik építménynek vagy építmény egyes részeinek előállítására vállalkoztak, a telekkönyvi rendszer elveire való tekintettel törvényes zálogjoggal nem lehetett biztosítani. A Tj. ehelyett, feltéve hogy az építő telek tulajdonosával kötötték meg a vállalkozási szerződést, annak követelésére jogosítja fel őket, hogy a megrendelő a szerződésből eredő követeléseikre nézve, amennyiben a kikötött ellenérték a teljesített munkával már ki van érdemelve, a telken biztosítéki jelzálogjogot engedjen nekik (1345. §.). VII. Minthogy a mű előállítása a megrendelő érdekében történik, ellenben a vállalkozó a vállalkozási szerződésnél fogva csak a kikötött ellenérték tekintetében Tr

an érdekelve, az előbbi a mű elkészültéig tetszése szerint felmondhatja a szerzőKépvh. Iromány. 1910—1915. XXXHt. kötet. 27