Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1294 1298. §. 199 legyen akadályozva, az a rendelkezési jog, amelyet a Tj. neki e tekintetben ad, teljesen kielégíti; a haszonbérbeadónak pedig fontos érdeke, hogy a felszerelésnek az ingatlannal való kapcsolata fennmaradjon és hogy a haszonbérlet megszűntével a felszerelés visszaadását dologi keresettel követelhesse. Éppen erre való tekintettel rendeli a Tj., hogy az újonnan beszerzett darabok, mihelyt a felszerelési tárgyak közé felvétettek, szintén a haszonbérbeadó tulajdonává válnak (1294. §.). Azok a szabályok, amelyeket a Tj. a felszerelés visszaadására vonatkozólag állít fel, a két fél érdekének méltányos kiegyenlítését célozzák (1295. §.). VIII. Hogy mezőgazdasági ingatlan vagy egész mezőgazdasági jószág haszonbérletének megszűntével a mezőgazdasági üzem fenn ne akadjon, hanem a tulajdonos vagy az új haszonbérlő a gazdálkodást akadálytalanul folytathassa, a Tj. bizonyos kötelezettségeket ró a kilépő haszonbérlőre arra vonatkozólag, hogy mily állapotban és miként megművelve köteles az ingatlant visszaszolgáltatni, és hogy a mezőgazdasági jószág terményeiből és egyebekből mit és mennyit köteles a jószágon visszahagyni, megtérítés mellett vagy anélkül. Az erre nézve felvett szabályok a mezőgazdaság érdekeit tartják szem előtt és azokban találják igazolásukat (1296., 1297. §.). Ha a haszonbérlő a haszonbérlet megszűnte után nem adja vissza annak tárgyát, a haszonbérbeadó is, úgy mint megfelelő esetben a bérbeadó (1269. §.), a visszatartás idejére kártérítésül a megállapított haszonbért követelheti, de nem egyszerűen a visszatartás idejének arányában, hanem tekintettel arra, hogy az ingatlan hasznai rendszerint csak az évnek bizonyos szakában szedhetők, azon arány szerint, amelyben a visszatartás ideje alatt szedhető hasznok értéke az egész évi hasznok értékéhez áll (1298. §.). TIZENEGYEDIK ClM. A munka jogviszonyai. ELSŐ FEJEZET. Szolgálati szerződé?. 1299-1326. §. I. T. 1600—1625. §. : Ind. IV. k. 332-358. 1.; Főelőadm. VII. k. 270-289. 1. (I. J. T VI. évf. 271-290. 1.); Bizotts. tárgy. III. f. 98-115. 1. (I. J. T. IX. évf. függ.) ; II. T. 1299-1326. f. I. Azokra a kétoldalú szerződésekre, amelyeknek tárgya a munka, a Tj. nem állít fel egységes szabályokat, hanem azon alapvető külömbség figyelembe vételével, hogy a munkára kötelezett csak a munkát mint olyat ígérte-e vagy, egy bizonyos eredmény létrehozására is vállalkozott-e, a munkaszerződéseknek két főtipusát: a szolgálati szerződést (locatio conductio operarum) és a vállalkozási szerződést (locatio conductio operis) külön és önállóan szabályozza. Azon rendkívüli fontosságra való tekintettel, amellyel a munkaviszonyok rendezése közgazdasági és társadalompolitikai szempontból bír, a Tj. a szolgálati szerződés szabályozásában oda törekedett, hogy a productiv munkának és a munkásnak megadja mindazt a jogi védelmet, amelyre az a modern életben számot tehet. A polgári törvénykönyv ide vonatkozó szabályai természetesen nem fogják