Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

186 1244-1250. §. esetére ; a bérbeadó nem szavatol, ha a bérlő a harmadik személy jogát a szerződés megkötésekor ismerte, hacsak a dolognak a harmadik jogától való mentesítésére kötelezettséget nem vállalt. Ellenben nincs kiterjesztve ugyanazon §. 2. bekezdése, mert a bérlőt harmadik személyek jogai tekintetében tudakozódási kötelezettség nem terheli. Hogy a bérbeadó szavatosságát kizáró vagy korlátozó kikötés hatálytalan, ha a bérbeadó a hiányt vagy a harmadik személy jogát a bérlő előtt csalárdul elhallgatta (1244. §.), az megfelel az 1170. §. analóg szabályának és az ott mondottakban találja igazolását. IV. A használat jogával kapcsolatosan a bérlőt a dolog megóvásának kötelezettsége terheli; e kötelezettségnek pedig folyománya, hogy ha a dologban a bérlet ideje alatt hiány mutatkozik vagy ha a dologra nézve az 544. §-ban meghatározott esetek valamelyike áll be, tehát nevezetesen ha a dolgot fenyegető előre nem látott veszély elhárítására óvó intézkedésre van szükség, vagy ha harmadik személy a dologra jogot támaszt, a bérlő köteles a bérbeadót erről haladéktalanul értesíteni. Ez a kötelezettség arra való tekintet nélkül terheli őt, hogy a mutatkozó hiány, a fenyegető veszély vagy a harmadik személy részéről támasztott jog érinti-e az ő használati jogát vagy sem. Az értesítés elmulasztása egyrészt kártérítésre kötelezi a bérlőt, másrészt a dolog természetének megfelelően korlátozza a szavatosság alapján érvényesíthető jogait (1245. §.). A dolog fenntartása végett szükséges javítások és óvóintézkedések a bérlőt nem terhelik ; másrészt azonban a használati jog, amely őt megilleti, nem terjed odáig, hogy annak alapján a bérbeadót a halaszthatatlanul szükséges javítások és óvó intézkedések megtételében megakadályozhatná. A Tj. kötelezi őt, hogy azok foganatba vételét a bérbeadónak megengedje, fennhagyván neki oly esetben, mikor az illető intézkedés a használat elvonásával vagy csorbításával jár, az 1234., 1235. §-ok szerint ez alapon érvényesíthető jogait (1246. §.). Minthogy a bérbeadónak legális kötelezettsége, hogy a dolgot a bérlet tartama alatt használható állapotban fenntartsa, a bérlő, ha ő fedezte az evégre szükséges költséget, a bérbeadótól annak megtérítését követelheti. Csak a bérbeadott állatok etetési költsége tekintetében, mely elvileg szintén a szükséges fenntartási költség fogalma alá esik, tesz a Tj. kivételt, mert ezt a közfelfogás a használattal járó, tehát a bérlő terhére eső költségnek tekinti. Ellenben a szükséges fenntartási költségen túlmenő költekezéséért a bérlő csak a megbízás nélküli ügyvitel szabályai (1381., 1386., 1387. §.) szerint követelhet a bérbeadótól megtérítést, és amennyiben azok szerint megtérítésre nem tarthat számot, csak az elvitel jogát gyakorolhatja (1248. §.). Hogy a bérbeadott dolog terheit — a közterheket, szintúgy mint a magánjogiakat — ellenkező megállapodás hiányában a bérbeadónak kell viselnie (1247. §.), az megfelel a fennálló jognak és a közszokásnak. A használat módját és terjedelmét magától érthetően a szerződés — a feleknek kifejezett vagy hallgatólagos megállapodása — határozza meg, általában pedig kötelessége a bérlőnek, hogy a használatnál a rendes ember gondosságával járjon el. Ha a dolog ezen gondosság elmulasztása vagy szerződésellenes használat következtében kárt szenved, a bérlő ezért az általános szabályok szerint felelős ; ellenben a dolognak oly elváltozásáért vagy rosszabbodásáért, amely a szerződésszerű használat következménye, nem felel, mert ennek kockázatát a bérleti szerződés természetéhez képest a kikötött bér fejében a bérbeadó viseli (1249. §.). A bérelt dolog albérbe adását a Tj., a fennálló joggal megegyezően, megengedi, feltéve hogy ezáltal a használat a bérbeadó sérelmére meg nem változik és hogy a szerződés vagy a helyi szokás ellenkezőt nem rendel. Ugyanez áll a használati