Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1251—1254. §. 187 jognak más címen való átengedéséről. A bérbeadó érdekéről azáltal gondoskodik a Tj., hogy a használatnak bármi címen való átengedése esetében a bérlőt, ha jogosultan engedte is át, a harmadik személynek a dolog használata körüli vétkességéért a bérbeadóval szemben felelőssé teszi (1250. §.). Szerződésellenes használat esetében a bérbeadó nem csupán az 1249. §-ra alapítható kártérítési követelésben és az 1261. §. 1. pontja alapján gyakorolható felmondási jogban talál védelmet; a Tj. szerint ő tekintet nélkül arra, hogy mutatkoztak-e már káros következmények és hogy fennforognak-e a felmondási jog előfeltételei, a bérlőtől nyomban keresettel követelheti a sérelmes használat abbanhagyását. A Tj. fokozza e követelés hatályosságát azáltal, hogy ha a sérelem oly harmadik személytől ered, akinek a bérlő a dolog használatát — akár jogosultan, akár jogosulatlanul — átengedte, a követelést közvetlenül a harmadik ellen is érvényesíthetőnek jelenti ki (1251. §.). V. Miután a bérbeadó folytatólagos szolgáltatásra: a használatnak az egész bérleti idő alatti átengedésére illetőleg lehetővé tételére van kötelezve, a bérleti szerződés alapján a feleket terhelő viszonos szolgáltatások nem cserélhetők ki, úgy mint a vételnél, egyidejűen, hanem az egyik félnek a teljesítéssel szükségkép elől kell járnia. A Tj., úgy mint a többi törvényhozások is, a bérbeadót kötelezik arra, hogy előbb ő teljesítsen ; kimondj*a ugyanis, hogy a bér ellenkező megállapodás vagy helyi szokás hiányában utólagosan, a bérleti idő elteltével, fizetendő. Ez oly esetben, mikor a bér egy összegben van megállapítva, korlátlanul áll ; ellenben oly esetben, mikor bizonyos időszakok, mint napok, hetek, hónapok szerint van meghatározva, a közszokásnak megfelelő azzal a módosítással, hogy ilyenkor a bérfizetésnek egy-egy ily időszak elteltével kell történnie. Ingatlanoknál, ha határozatlan vagy egy évet meghaladó időre adatnak bérbe, évi bér szokott ugyan megállapíttatni, de a bér évnegyedenkint fizettetik. A Tj. dispositiv szabálya számol ezzel a szokással és az évnegyedeket is úgy állapítja meg, amint azok a főváros és a legtöbb vidéki város lakásbérleti szabályrendeleteiben jelenleg is meg vannak állapítva (1252. §.). Azon általános szabálynak megfelelően, amelyet a Tj. a kárveszély viselésére nézve a 916. §. 1. bekezdésében felállít, a bérbeadó elveszti a bérhez való jogát, ha a használat átengedése, bár hibáján kívül, lehetetlenné válik. Nem vonható azonban az ilyen lehetetlenség fogalma alá az az eset, ha a bérlő a bérelt dolgot személyében fekvő okból, pl. betegség vagy elköltözés okából nem használhatja. A bérlő tehát ily esetben, feltéve hogy a bérbeadó a dolgot szerződésszerű állapotban rendelkezésére tartja, nem szabadul fel a bérfizetés kötelezettsége alól; a méltányosságnak megfelelően azonban a bérbe be kell tudni, amit a bérbeadó a nem-használás következtében költségekben megtakarít. Ha ellenben a bérbeadó a dolgot nem tartja a bérlő rendelkezésére, hanem maga használja vagy az 1262. §. esetén kívül, amelyről alább lesz szó, másnak engedi át használatra, a bérlőtől arra az időre, amely alatt maga sem felelt meg bérbeadói kötelezettségének, bért nem követelhet (1253. §.). VI. Az a körülmény, hogy a bérbeadónak a teljesítéssel elől kell járnia, igazolja a Tj.-nak a fennálló joggal elvben egyező azt a rendelkezését, hogy ingatlan bérbeadójának bérkövetelését bizonyos korlátok között törvényes zálogjoggal biztosítja. Részben eltér azonban a Tj. a

T fennálló jogtól mind a biztosított követeléseknek, mind a zálogjog tárgyának meghatározásában. a) Míg az 1881 : LX. t.-c. 72. §-ának 2. bekezdése szerint a bérbeadót nemcsak a bérlő foglaltató hitelezőivel, hanem magával a bérlővel szemben is csak félévi bérösszeg erejéig illeti meg a törvényes zálogjog, a Tj. a bérbeadónak a már eltelt egész bérleti időre, a folyó bérévnegyedre és az ezt követő félévre járó bér21*