Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
184 1235-1237. §. esetében annak joghatásai a múltra nézve is megszűnjenek. A Tj. ehhez képest arra az esetre, ha a bérbeadó nem felel meg az 1233. §-ból folyó annak a kötelezettségének, hogy a használatot a bérlőnek átengedje vagy szükség esetén neki visszaszerezze, illetőleg a használat akadályát elhárítsa, a bérlőt ugyanazon előfeltételek alatt, amelyeket a 927. §. az elállási jog gyakorlására állapít meg, a bérlet rögtöni hatályú felmondására jogosítja. Mint az elállási jog, úgy a felmondási jog sem függ a másik fél vétkességétől, hanem csak attól, hogy a másik fél — a bérbeadó — említett kötelezettségei teljesítésével objectiv késedelemben legyen. A bérlő a felmondási jogot a 927. §. 3. bekezdéséhez képest rendszerint csak úgy gyakorolhatja, ha a bérbeadónak a teljesítésre előbb a mulasztás következményeire való figyelmeztetéssel megfelelő záros határidőt szabott; kivételesen azonban ily határidő kitűzése nélkül is, ha a teljesítés a késedelem következtében rá nézve érdekét vesztette vagy ha arra már a bérleti szerződésben fix határidő volt megállapítva (1234. §. l.bek.). Hogy több tárgy együttes bérbeadása esetében mennyiben mondhatja fel a bérlő a bérletet az egyik tárgy nem-használhatása miatt a többi tárgyakra nézve is, és hogy mily arányban csökken bérfizetési kötelezettsége, ha csak egyes tárgyakra nézve mondja fel, azt az 1157. és 1158. §. analóg szabályainak megfelelő alkalmazásával kell eldönteni (1234. §. 2. bek.). Ha a nem-teljesítés a bérbeadónak hibául róható fel, a Tj. kifejezetten fenntartja a bérlőnek — a 918. §. 1. bekezdéséből és a 929. §. 2. bekezdéséből is folyó — azt a jogát, hogy nem-teljesítés miatt kártérítést követeljen. Ez a jog azonban a bérletnél, mely folytatólagos szolgáltatásokra irányul, nincs a felmondás jogával oly vagylagossági viszonyban, aminőt az általános szabályok állapítanak meg az elállás joga és a nem-teljesítés miatti kártérítés követelése között ; a felmondási jog gyakorlása nem áll útjában annak, hogy a bérlő a felmondás hatályossá válta előtti időre nem-teljesítés miatt kártérítést követeljen (1235- §•)• III. A szavatossági hiányok a bérletnél is lényegileg úgy vannak meghatározva, mint a vételnél; csakhogy a dolog használhatósága mindig a szerződésszerű cél szerint ítélendő meg ; másrészt pedig a bérbeadónak, az 1233. §. szabályának megfelelően, nemcsak azért kell szavatolnia, hogy a bérbe adott dolog a használat átengedésének időpontjában nem szenvedett szavatossági hiányban, hanem azért is, hogy a bérlet ideje alatt utólag sem áll elő oly hibája, amely a szerződésszerű célra használhatatlanná teszi vagy használhatóságát számba vehetően csökkenti. A bérlőnek a szavatosságból folyó jogai, egynek kivételével, nagyjában hasonlók azokhoz, amelyek a vevőt illetik. a) A szavatossági hiány mindenekelőtt kihat a bérfizetési kötelezettségre, amennyiben a bérlő arra az időre, amíg a dolog a hiány miatt használhatatlan, bérfizetéssel nem tartozik, arra az időre pedig, amely alatt csak korlátoltan használható, csak a bérnek aránylagos részét köteles fizetni. A bérlő tehát nemcsak leszállítását követelheti az ellenértéknek, mint analóg esetben a vevő, de bérfizetési kötelezettsége a szavatosság következményeképen már törvénynél fogva megszűnik vagy csökken. A.csökkenés mértékére és módjára nézve a vételár leszállításának szabályai (1160—1162. §.) nyernek megfelelő alkalmazást. Túlfizetett összeg a bérlőnek visszajár, nemcsak az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint, hanem az általános szabályokhoz képest; a bérbeadó tehát a visszatérítés kötelezettsége alól csak a 906. §. előfeltételei alatt szabadul (1236. §.). b) A vételre vonatkozó szavatossági szabályoktól eltérően, de az 1233. §. folyományaképen, a bérlő követelheti, hogy a bérbeadó a szavatossági hiányt hárítsa el. E kötelezettség azonban a bérbeadót csak annyiban terheli, amennyiben a hiány elhárítása nem jár aránytalan költséggel, mert az olyan javítás, mely