Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

180 1216—1220. §. A visszavonás jogáról, mint más vagyoni jogról, a jogosult lemondhat; de a lemondást a Tj., a visszavonási jog törvényhozási céljának megfelelően, csak akkor ismeri el hatályosnak, ha oly időben történt, amikor a jogosult a megajándékozottnak hálátlanságáról már értesült. Hogy a megbocsátás is megszünteti a visszavonás jogát, az az e kérdésben figyelmen kívül nem hagyható erkölcsi szempontoknak felel meg (1216. §.). c) A visszavonási jog gyakorlásának módja a Tj.-ban lényegileg ugyanúgy van meghatározva, mint a megtámadási jogé; foganatba ment ajándékozással szemben e jogot záros határidő alatt indítandó keresettel kell érvényesíteni ; ajándékozási ígéretre alapított keresettel szemben kifogás útján bármikor érvényesíthetni. A rendelkezés ugyanazon okokon alapszik, amelyeken a 787., 788. §. analóg szabályai. A határidők megállapításánál a Tj.-ot az a szempont vezette, hogy a jogviszonyok stabilitása érdekében a már foganatba ment jogváltozások hatálytalanítását túl hosszú időn át megengedni nem szabad (1217. §.). VII. A jutalmazó ajándékozásokra a Tj. külön szabályokat nem állít fel, de kivételes szabálynak veti alá azokat az ajándékozásokat, amelyek által az ajándékozó erkölcsi kötelességének vagy a társadalmi illem követelményeinek tesz eleget, amennyiben ezekkel szemben sem az 1208. §. szerinti visszakövetelésnek, sem az 1213. vagy 1214. §. szerinti visszavonásnak nincs helye (1218. §.). VIII. Ha valaki ajándékozási szándékkal visszatérő időszakokban kiszolgáltatandó segélyt ígér, rendszerint magától értetődőnek tekinti, hogy kötelezettsége nem terjed túl halálán. Ez igazolja a Tj.-ban erre nézve felállított értelmezési szabályt (1219. §.). IX. Arról a védelemről, amelyre az ajándékozónak az ajándékozás által megrövidített hitelezői tarthatnak számot, külön törvény fog gondoskodni. KILENCEDIK CÍM. Ellátási és életjáradék-szerződés. ELSŐ FEJEZET. Ellátási szerződés. 1220-1227 §. I. T. 1519-1520. §.; Ind. IV. k. 221-222 1.; Főelőadm. VII. k. 173-179. 1. (I. J. T. VI. évf. 174-180. 1.); II. T- 1220-1227. §. Oly szerződések, amelyekkel az egyik fél a másiknak eltartására vagy a tartás körébe eső egyes szükségleteinek fedezésére kötelezi magát, az életben nagyon sokféle változatokban fordulnak elő ; azért nem is lehet reájuk nézve általános érvényű szabály okát megállapítani. Csak ha valaki, akár visszteher fejében, akár ingyen, azt a kötelezettséget vállalja magára, hogy a másik felet élete fogytáig ellátásban részesíti, lehet — figyelemmel arra, hogy ily szerződéseket mily értelemben szoktak kötni — értelmezési szabályt állítani fel arra nézve, hogy az adós kötelezettsége mire terjed. A Tj. azon irányelv kiemelése mellett, hogy az ellátást kétség esetében a jogosult szükségleteinek és viszonyainak megfelelően kell szolgáltatni, kimondja, hogy az ellátásban bennfoglaltnak tekintendő a lakás, élelem, ruházat, betegség esetében az ápolás és gyógyítás ; egyúttal az