Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1214-1215. §. 179 b) Hálátlanság miatt az összes törvényhozások megengedik az ajándékozás visszavonását; a törvény az erkölcsi szempontoknak tesz eleget, midőn az ajándék elvesztésével sújtja azt, aki az ajándékozóval mint jóltevőjével szemben elkövetett durva hálátlanság által arra erkölcsileg méltatlanná vált. A Tj. nem sorolja fel taxatíve azokat a cselekményeket, amelyek hálátlanságot állapítanak meg, hanem annak kiemelése mellett, hogy a sérelem akár a személy, akár a vagyon ellen irányulhat, mindkét esetben a visszavonás jogát általában ahhoz a feltételhez köti, hogy a cselekmény gonosz szándékkal legyen elkövetve és a cselekménnyel okozott sérelem súlyos, illetőleg a vagyoni kár tetemes legyen. Nem szükséges, hogy a cselekmény közvetlenül az ajándékozó ellen követtessék el; a Tj. helyt ad a visszavonásnak akkor is, ha oly harmadik személy ellen követtetett el, akit a megajándékozott az ajándékozó közeli hozzátartozójának ismer, akiről tehát tudja, hogy az ellene elkövetett sérelem közvetve az ajándékozót is érinti. Hogy ki tekintendő az ajándékozó ily közeli hozzátartozójának, azt a Tj. nem állapítja meg sematikusan, hanem azt a concret körülmények figyelembe vételével a bíróság van hivatva esetről-esetre eldönteni (1214. §. 1. bek.). A condictiók szabályai szerint a megajándékozott csak annyiban volna köteles az ajándékot visszatéríteni, amennyiben a visszatérítést követelő kereset kézbesítésekor az ajándékozásból eredő gazdagodása még megvan. A Tj. szükségesnek látta e felelősséget szigorítani, mert a megajándékozottnak attól az időponttól kezdve, amikor a hálátlanságot megállapító cselekményt elkövette, számolnia kell a visszavonás lehetőségével, tehát gondot kell fordítania azon vagyontárgyak és értékek megőrzésére és fenntartására, amelyeket a visszavonási jog gyakorlása esetében visszatéríteni köteles. A megajándékozott tehát, az 1510. §. 3. bekezdésének szabályától eltérően, csak annyiban szabadul a visszatérítés kötelezettsége alól, amennyiben a hálátlanságot megállapító cselekmény elkövetése előtt esett el a gazdagodástól (1214. §. 2. bek.). A törvényhozásokban különbözően van eldöntve az a kérdés, hogy a hálátlanság miatti visszavonás joga legszemélyesebb jog-e, vagy az ajándékozónak örököse által s a megajándékozottnak örökösével szemben is gyakorolható-e. A Tj. e tekintetben külömböztet, hogy már foganatba ment ajándékozásnak vagy még teljesítetlen ajándékozási ígéretnek visszavonásáról van-e szó és hogy eszerint az ajándékozónak vagy a megajándékozottnak örökösei akarják-e a vagyoni status quo-t megbolygatni. Az első esetben a Tj. a visszavonás jogát személyhez kötött jognak tekinti, mélyet rendszerint csak az ajándékozó maga és csak a megajándékozott életében gyakorolhat; mert abból indul ki, hogy már foganatba ment ajándékozással szemben a visszavonási jog gyakorlása csak a közvetlenül érdekelt felek életében érheti el azt az erkölcsi célját, hogy a sértett ajándékozónak elégtételt szolgáltasson, a méltatlan megajándékozottal pedig hálátlansága következményeit éreztesse. Csak abban az esetben kell a visszavonás jogát active és passive átszállítani az örökösökre, ha az ajándékozó a visszavonás szándékát még a megajándékozott életében határozottan nyilvánította (a kereset megindításában pedig az ő vagy a megajándékozott halála akadályozta meg), vagy ha a visszavonási szándéknak a megajándékozott életében való nyilvánítását ez utóbbinak valamely szándékosan elkövetett cselekménye (pl. hogy az ajándékozót megölte vagy öngyilkosságot követett el) tette lehetetlenné (1215. §.). Ellenben teljesítetlen ajándékozási ígérettel szemben a visszavonás joga mint védelmi eszköz active és passive átszáll az örökösökre ; visszás volna, ha a megajándékozott örököse oly követelést érvényesíthetne, amelyet a megajándékozott maga nem érvényesíthetett, vagy ha az ajándékozó örököse a megajándékozott keresetével szemben nem használhatna oly védelmi eszközt, amelyet jogelődje használhatott (1217. §. 3. bek.). 23*