Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1202—1204. §. 175 Az ajándékozási ígéretre előszabott alak hiányát a Tj. szerint pótolja a teljesítés, ingó dologra vonatkozólag már az is, ha az ajándékozó a dolgot a megajándékozottnak tényleg átadja. Önkéntes teljesítés az ügyleti akarat megfontoltságának elegendő bizonyítéka; visszás is volna, ha az ajándék tárgyának átadása aszerint, amint egy megelőző ígéretre való tekintet nélkül vagy egy szóbeli ígéret teljesítéséül történt, majd érvényes, majd érvénytelen volna, holott a helyes jogérzet a két eset azonos elbírálását követeli meg. Az ingatlanra és az építményi jogra nézve előszabott kellék hiánya csak akkor van pótolva, ha a teljesítés mind az átadás, mind a tulaj donátruházás tekintetében megtörtént; mint vétel esetében (1114. §. 1. bek.), úgy ajándékozás esetében sem jöhet többé szóba a szerződés alaki hiánya, ha a szerződés alapján már a telekkönyvi bejegyzés is megtörtént (1201. §. 1. bek. 2. mond.). Az egész jelenlegi vagyon elajándékozása esetében a 748. §. 2. bekezdésének szabálya áll, meiy az 1201. §. 1. bekezdésében kimondott szabálynál annyiban szigorúbb, amennyiben azon következményekre való tekintettel, amelyekkel a szerződés ily esetben az 1008. §-hoz képest a megajándékozottra jár, nemcsak az ajándékozó nyilatkozatának, hanem az egész szerződésnek kell közokiratba foglaltatnia és a közokirati alakot a teljesítés nem pótolja. III. Minthogy az ajándékozási szerződésből csak az egyik félnek : a megajándékozottnak van haszna, a méltányosság követelménye, hogy a másik fél: az ajándékozó más adósnál enyhébben, t. i. csak szándékért és súlyos gondatlanságért feleljen. A Tj. ezt nemcsak arra az esetre mondja ki, ha az ajándékozó a szerződésből folyó kötelezettségét nem teljesíti vagy megszegi vagy teljesítésével késedelmes, hanem a felelősségnek ezt az enyhítését azokra az esetekre is vonatkoztatja, amelyekben, mint pl. a 745. §. 2. bekezdése esetében, az adós culpa in contrahendo alapján van kártérítésre kötelezve (1202. §.). A felelősségnek ugyanezt az enyhébb mértékét alkalmazza a Tj. az ajándékozót terhelő szavatosságra. Oly értelemben ugyan, mint a vételnél, az ajándékozásnál szavatosságról általában nem lehet szó ; ha az ajándékozó oly dolgot va

gy j°g°t ajándékoz el, amely vagyonában már megvan, a megajándékozott nem követelheti tőle, hogy az ajándék tárgyának harmadik személy jogától vagy tényleges hiányoktól való mentességét garantálja neki. Az ajándékozó rendszerint csak oly joggal és oly állapotban akarja az ajándék tárgyát a megajándékozottra átruházni, mint ahogy maga bírta; és a megajándékozott, aki az ajándékozó merő liberalításának köszöni a szerzett előnyt, nem panaszkodhatik jogsérelemről, ha az ajándék tárgyának tényleges vagy jogi fogyatkozásai miatt nyeresége kisebb, mintsem remélte. Szavatosságról tehát ilyen dolog vagy jog elajándékozása esetében csak annyiban lehet szó, amennyiben az ajándékozótól is meg lehet követelni, hogy közölje a megajándékozottal az ajándék tárgyának azon tényleges vagy jogi fogyatkozásait, amelyekből esetleg kára származhatik. A Tj. szerint az ajándékozó, ha ezt a közlést szándékosan vagy súlyos gondatlanságból elmulasztotta, a megajándékozottnak nem ugyan teljes negatív interesséjét, de azt a kárát, amely a közlés elmulasztásából ered, megtéríteni köteles (1203. §.). Súlyosabb felelősségnek kell az ajándékozót alávetni, ha oly tárgy szolgáltatására kötelezte magát, amelyet még előbb be kell szereznie. Akár egyedileg, akár generice van ily esetben a szolgáltatandó tárgy meghatározva, a tárgy megszerzésének kötelezettsége kiterjed arra, hogy teljes joggal és tehermentesen szerezze meg; ha tehát szándékosan vagy súlyos gondatlanságból fogyatékos joggal szolgáltatja, a megajándékozott nincs az 1203. §.. szerint korlátozott negatív interessé jenek követelésére utalva, hanem ugyanazon szabályok szerint, amelyek