Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

739-741. §. 13 hogy az előszabott alak hiányát a teljesítés pótolja (pl. 966., 1114., 1201., 1206. §-ok.). Gyakran előfordul, hogy a felek maguk a szerződésnek írásba vagy épen közokiratba foglalását kötik ki. Ily esetben ténykérdés, hogy az alakot c»ak bizonyítók előállítása végett kötötték-e ki vagy a szerződés érvényét tették-e függővé a kikötött alak létesítésétől. Ezt az utóbbi szándékukat nem lehet vélelmezni, de ha az alak tényleg ily értelemben volt kikötve, akkor a kikötésből önként következik, hogy amíg az alak meg nincs valósítva, a felek között szerződésről nem lehet szó. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a felek azt a megállapodásukat, amellyel az alakot érvényességi kellékként kikötötték, közös megegyezéssíi bármikor és bármilyen alakban, akár kifejezetten, akár concludens cselekménnyel, ismét megszüntethetik, és megszüntetettnek kell azt tekinteni különösen akkor, ha a kikötött alaknak meg nem felelő szerződést teljesítik. A Tj. ugyanazért, ellentétben azzal, ami a törvénnyel megszabott alak hiánya esetében áll, kimondja, hogy a kikötött alak hiányát a teljesítés pótolja (738. §. 3. bek.). Azokra az esetekre, amelyekben a szerződés érvénye az okirati vagy közokirati alaktól függ, a Tj.-nak egyúttal meg kellett állapítania az alakszerűségeknek azt a minimumát, amely szükséges, hogy az irat a törvény értelmében okiratnak vagy közokiratnak legyen tekinthető. Ha a törvény csak az egyszerű írásbeli alakot szabja elő, a szerződési okiratot mindkét félnek sajátkezűleg alá kell írnia vagy kézjegyével ellátnia. Mindkét fél szerződési nyilatkozatának tehát ugyanazon okiratban kell foglaltatnia. Tanuk előttemezése az okirat érvényessége szempontjából nem szükséges, ha az okirat sajátkezűleg alá van írva; a kézjegy azonban csak úgy hatályos, ha hitelesítve vagy annak feljegyzése mellett, hogy kitől származik, két tanúval előttemezve van. Azzal, hogy a szöveg sajátkezű aláírást vagy kézjegyet kíván meg, egyúttal ki van fejezve, hogy címbólyegzővel vagy más mechanikus úton való alájegyzés vagy idegen kézzel — bár meghatalmazásból — tett aláírás nem elégedő (739. §. 1. bek.). Azt a kelléket, hogy az okiratot mindkét fél írja alá vagy lássa el kézjegyével, a Tj. a közszokásnak megfelelően elengedi oly esetben, midőn a szerződési okirat több példányban állíttatik ki; ilyenkor elegendő, ha mindegyik fél a másiknak szánt példányt írja alá vagy látja el kézjegyével (739. §. 2. bek.). Vannak oly esetek is, amelyekben a törvény csak az egyik fél szerződési nyilatkozatára, például az ajándékozónak ajándékozási Ígéretére (1201. §.) vagy a kezesnek a kezesség elvállalását kijelentő nyilatkozatára (966. §.) követeli meg az alakszerűséget; ily esetben a másik fél elfogadj nyilatkozata bármily alakban történhetik. Attól természetesen nincsenek a felek elzárva, hogy a szerződést az előszabottnál szigorúbb alakban, nevezetesen az egyszerű írásbeli alak helyett közokirati alakban kössék meg (739. § 3. bek.). Ha a felek tették függővé a szerződés érvényét az írásbeli alaktól, az ő akaratuk határoz arra nézze is, hogy ez az alak miben álljon; a 739 §. szabályai tehát csak annyiban állanak, amennyiben a feleknek más akarata nem tűnik ki. Kétség esetében pedig fel kell tenni, hogy ők, a forgalmi szokásoknak megfelelően, a levél- vagy táviratváltás útján létrejött megállapodást is elegendőnek tartották (740. §.). A közokiratok felvételét külön törvények szabályozzák; az ily alakban kötendő szerződések érvényességének szempontjából általánosságban tehát csak annyit lehet kimondani, hogy a közokiratot arra hivatott közegnek a lénye-