Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

739-741. §. 13 hogy az előszabott alak hiányát a teljesítés pótolja (pl. 966., 1114., 1201., 1206. §-ok.). Gyakran előfordul, hogy a felek maguk a szerződésnek írásba vagy épen közokiratba foglalását kötik ki. Ily esetben ténykérdés, hogy az alakot c»ak bizonyítók előállítása végett kötötték-e ki vagy a szerződés érvényét tették-e függővé a kikötött alak létesítésétől. Ezt az utóbbi szándékukat nem lehet vélelmezni, de ha az alak tényleg ily értelemben volt kikötve, akkor a ki­kötésből önként következik, hogy amíg az alak meg nincs valósítva, a felek között szerződésről nem lehet szó. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a felek azt a megállapodásukat, amellyel az alakot érvényességi kel­lékként kikötötték, közös megegyezéssíi bármikor és bármilyen alakban, akár kifejezetten, akár concludens cselekménnyel, ismét megszüntethetik, és meg­szüntetettnek kell azt tekinteni különösen akkor, ha a kikötött alaknak meg nem felelő szerződést teljesítik. A Tj. ugyanazért, ellentétben azzal, ami a törvénnyel megszabott alak hiánya esetében áll, kimondja, hogy a kikötött alak hiányát a teljesítés pótolja (738. §. 3. bek.). Azokra az esetekre, amelyekben a szerződés érvénye az okirati vagy közokirati alaktól függ, a Tj.-nak egyúttal meg kellett állapítania az alak­szerűségeknek azt a minimumát, amely szükséges, hogy az irat a törvény értelmében okiratnak vagy közokiratnak legyen tekinthető. Ha a törvény csak az egyszerű írásbeli alakot szabja elő, a szerződési okiratot mindkét félnek sajátkezűleg alá kell írnia vagy kézjegyével ellátnia. Mindkét fél szerződési nyilatkozatának tehát ugyanazon okiratban kell fog­laltatnia. Tanuk előttemezése az okirat érvényessége szempontjából nem szük­séges, ha az okirat sajátkezűleg alá van írva; a kézjegy azonban csak úgy hatályos, ha hitelesítve vagy annak feljegyzése mellett, hogy kitől származik, két tanúval előttemezve van. Azzal, hogy a szöveg sajátkezű aláírást vagy kézjegyet kíván meg, egyúttal ki van fejezve, hogy címbólyegzővel vagy más mechanikus úton való alájegyzés vagy idegen kézzel — bár meghatal­mazásból — tett aláírás nem elégedő (739. §. 1. bek.). Azt a kelléket, hogy az okiratot mindkét fél írja alá vagy lássa el kéz­jegyével, a Tj. a közszokásnak megfelelően elengedi oly esetben, midőn a szerződési okirat több példányban állíttatik ki; ilyenkor elegendő, ha mind­egyik fél a másiknak szánt példányt írja alá vagy látja el kézjegyével (739. §. 2. bek.). Vannak oly esetek is, amelyekben a törvény csak az egyik fél szerződési nyilatkozatára, például az ajándékozónak ajándékozási Ígéretére (1201. §.) vagy a kezesnek a kezesség elvállalását kijelentő nyilatkozatára (966. §.) követeli meg az alakszerűséget; ily esetben a másik fél elfogadj nyilat­kozata bármily alakban történhetik. Attól természetesen nincsenek a felek elzárva, hogy a szerződést az elő­szabottnál szigorúbb alakban, nevezetesen az egyszerű írásbeli alak helyett közokirati alakban kössék meg (739. § 3. bek.). Ha a felek tették függővé a szerződés érvényét az írásbeli alaktól, az ő akaratuk határoz arra nézze is, hogy ez az alak miben álljon; a 739 §. sza­bályai tehát csak annyiban állanak, amennyiben a feleknek más akarata nem tűnik ki. Kétség esetében pedig fel kell tenni, hogy ők, a forgalmi szoká­soknak megfelelően, a levél- vagy táviratváltás útján létrejött megállapodást is elegendőnek tartották (740. §.). A közokiratok felvételét külön törvények szabályozzák; az ily alakban kötendő szerződések érvényességének szempontjából általánosságban tehát csak annyit lehet kimondani, hogy a közokiratot arra hivatott közegnek a lénye-

Next

/
Thumbnails
Contents