Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

14 m. §. ges eljárási szabályok megtartásával kell felvennie. Tekintettel azokra a . garanciákra, amelyekkel a törvény- a közokiratokat körülveszi, itt el lehetett ejteni a magánokiratoknál elő szabott azt a kelléket, hogy mindkét fél szer­ződési nyilatkozata ugyanabban az okiratban foglaltassák ós a távollevők közötti szerződéskötés megkönnyítése céljából meg lehetett engedni, hogy az ajánlatot és annak elfogadását külön-külön okirat tanúsítsa (741. §.). A Tj. idevonatkozó rendelkezése implicite egyúttal kifejezi, hogy távollévők között közokirat alakjában kötendő szerződós érvényességéhez elegendő az ajánlat­nak ós az elfogadó nyilatkozatnak közokiratba foglalása és hogy annak közokirati tanúsítása, hogy az ajánlattevő az elfogadó nyilatkozatot kellő idő­ben megkapta, nem szükséges. Ha a szerződés okiratba van foglalva, gyakran előfordul, hogy az okirat tartalma nem egyezik azokkal a megbeszélésekkel, amelyeket a felek a szer­ződés tárgyára nézve az okirat felvétele előtt, vagy azzal egy időben foly­tattak Ilyenkor az a kérdés merül fel — se kérdés sűrűn foglalkoztatja joggyakorlatunkat — hogy az ilyen szóbeli megállapodások az okirattal szem­ben mennyiben hatályosak? E tekintetben különböztetni kell, hogy az okirat a szerződós érvényességi kelléke volt-e, vagy a felek szabadon választották-e ezt az alakot? Első esetben a szóbeli megállapodásnak mint ilyennek, még ha tartalma megférne is az okirattal, hatálytalannak kell lennie, mert a formakényszer az egész szerződésre, annak minden kikötésére vonatkozik. Esetleg azonban az ilyen szóbeli megállapodás indiciumot fog képezhetni arra nézve, hogy az alakszerű szerződés megkötésénél a szerződós meg­támadására alapul szolgálható tévedés vagy megtévesztés jött közbe. A második esetben az a kérdés, hogy az okirat vagy a szóbeli megállapodás előbbre való-e, a felek akaratán fordul meg. Rendszerint azt kell feltenni, hogy az okirat foglalja magában a felek végleges ós teljes akaratát ós hogy eszerint minden előző vagy egyidejű ginegbeszélés vagy megállapodás az írásbeli szerződés által hatályon kívül van helyezve. Ez a következtetés azon­ban nem oly szükségképeni, hogy az osztrák polgári törvénykönyv 887. §-ának példájára az okirattal szemben az ilyen szóbeli megállapodástól minden hatályt meg lehetne tagadni. Az ellentét származhatik onnan is, hogy az okirat nem híven vagy nem kimerítően fejezi ki a felek akaratát. A Tj. tehát az okiratba fel nem vett korábbi vagy egyidejű szóbeli megállapodást hatályosnak ismeri el nemcsak akkor, ha az okirat értelmezésére szolgál, hanem akkor is, ha kimutatható, hogy a felek azt az okirat kiállításakor azzal szemben is fenn akarták tartani (742. §.). : NEGYEDIK FEJEZET. A szerződések tárgya. 743—757. §. I. T. 952-968. §.; Ind. III. k. 81—106. 1.; Főelőadm. VI. k. 77-94. I. [I. J. T. V. évf. 1170-1187.1.]; II. T. 743-757. §. ix A 707. §-nak az a tétele, hogy a szolgáltatás általában valaminek adá­sában, tevésében vagy nem tevésében állhat, közelebbi meghatározását ebben a fejezetben nyeri. A szerződés csak úgy érvényes, ha a szolgáltatás, amelyre

Next

/
Thumbnails
Contents