Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
174 1200—1201. §. NYOLCADIK ClM. Ajándékozás. 1200-1219. §. * I. T. 1498-1518. §.; Ind. IV. k. 189-221. 1 ; Főelőadm. VII. k. 134-172. 1. (I. J. T. VI. évi. 135-173. 1); Bizotts. tárgy. III. f. 84-87. 1. (I. J. T. IX. évf. függ.); II. T. 1200-1219. §. I. Az ajándékozás fogalmához a Tj. szerint szükséges, hogy az egyik fél — az ajándékozó — a másiknak bármi módon (jogügylettel vagy anélkül) oly vagyoni előnyt juttasson, amely a saját vagyonát csökkenti és hogy ennek ne legyen más causája, mint épen a másik félnek ez a gazdagítása. A vagyoni előnyt tehát, mely egyébként akár közvetlen szolgáltatásban, akár' kötelezettségvállalásban állhat, az ajándékozónak nem kötelezettség teljesítése vagy megalapítása végett, hanem önkéntesen és ingyenesen — viszontszolgáltatástól függetlenül — kell nyújtania. Emellett a feleknek a nyújtott előny iránti akaratmegegyezése is megkívántatik : az ajándékozás mindig szerződés útján megy végbe. Gazdagítani ugyan lehet mást beleegyezése nélkül, sőt tudtán kívül is ; de ahhoz, hogy ily úton ajándékozás jöjjön létre, a Tj. szerint az is kell, hogy a gazdagított fél a gazdagítás tényében rejlő ajándékozási ajánlatot akár kifejezetten, akár a 734. §. 1. bekezdéséhez képest hallgatólag elfogadja (1200. §.). II. Azon gazdasági hátrányokra való tekintettel, amelyek kellően meg nem fontolt ajándékozásokból bizonyos körülmények között az ajándékozóra és hozzátartozóira hárulhatnak, a Tj. szükségesnek tartotta az ajándékozások tekintetében a formaszabadság elvétől, amelyet fennálló hazai jogunk követ, eltérni és nem ugyan az ajándékozásokat általában, hanem azokat, amelyek kötelezettségvállalásban állanak, annyiban alaki kellékhez kötni, hogy az ajándékozó szerződési nyilatkozatának : az ajándékozási ígéretnek érvényéhez okiratot követel meg. Hogy még szigorúbb, t. i. közokirati alakot szab elő az olyan ajándékozási ígéretekre, amelyeknek tárgya ingatlan vagy építményi jog, az ugyanazon okokon, alapszik, amelyekből a Tj. az ingatlanra vagy építményi jogra vonatkozó vételi szerződéseket is formai kelléknek vetette alá (1201. §. 1. bek. 1. mondata). Az azonnal foganatba menő (közvetlen szolgáltatásban álló) ajándékozásoknál az ügyleti akarat komolyságát és megfontolt voltát rendszerint eléggé biztosítja az, a körülmény, hogy az ajándékozó nyomban átengedi az ajándék tárgyát a megajándékozottnak. Csak az engedmény vagy elengedés útján végbe menő ajándékozásnál fenyeget ugyanaz a veszély, mint az ajándékozási ígéretnél: hogy az ajándékozó egy beszéd közben odaveteft, kellően meg nem fontolt nyilatkozat következtében eshetnék el ellenérték nélkül esetleg nagy értékűTjogoktól. A Tj. ugyanazért az ajándékozó engedménynek és ajándékozó elengedésnek érvényéhez is okiratot kíván és ezt a kelléket csak abban az esetben engedi el, ha az átruházott vagy elengedett követelés okiraton alapszik és az okiratot a megajándékozottnak át- vagy visszaadják, vagy ha az ajándékozó az adóst az engedményről írásban értesíti; ezek a tények ugyanis époly mértékben biztosítják az ügyleti akarat komolyságát és megfontoltságát, mint az azonnal foganatba menő ajándékozás egyéb eseteiben az ajándék tárgyának közvetlen átengedése (1201. §. 2. bek.). Minthogy védelemre csak az ajándékozó szorul, a szerződés a másik fél részén nincs formalizálva; a megajándékozottnak elfogadó nyilatkozata bármily alakban történhetik.
