Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

1194-1199. §. 173 szerződés a kötelezett és a harmadik között az erre nézve megállapított határidő alatt létre nem jön (1193. §. 2. bek.). Az elővásárlásra jogosultnak oly harmadik személyhez való viszonyában, aki az elővásárlás tárgyát az elővásárlási jog ellenére megszerezte, a Tj. azon szabályok megfelelő alkalmazását rendeli el, amelyek e tekintetben a visszavásárlási jogra nézve állanak (1194. §.). Eltér azonban az ott elfoglalt állásponttól abban, hogy megengedi az ingatlanra és ingatlant terhelő jogra vonatkozó elővásárlási jognak telekkönyvi bejegyzését és a bejegyzett jognak mikénti gyakorlását tüzetesen szabályozza. Ennek indoka az, hogy azon védelem helyett, melyet az elidegenítési tilalom az általa óvott jognak nyújt, az elővásárlási jog tekintetében praktikusabbnak látszott oly szabályozás, mely egyrészt lehetetlenné teszi, hogy harmadik személy az elővásárlási jog sérelmével telekkönyvi jogot szerezzen, másrészt az elővásárlási jognak mind gyakorlása, mind nem gyakorlása esetében a megfelelő jogváltozás telekkönyvi keresztülvitelét — az elővásárlási vevő tulajdonjogának bejegyzését vagy az elővásárlási jog kitörlését — megkönnyíti és biztosítja (1195 — 1197. §.). Minthogy az elővásárlási jog is gátolja a tulajdonost a szabad rendelkezésben, bár távolról sem oly mértékben, mint a visszavásárlási jog, a Tj. szükségesnek látta ennek tartamát is megfelelő záros határidővel korlátozni. Minthogy továbbá e jogot a jogosultnak személyére való tekintettel szokták megállapítani és közgazdasági szempontból sem kívánatos, hogy forgalom tárgya lehessen, a Tj. azt általában átruházhatatlannak jelenti ki. Hogy a jogosultnak örököseire átszáll-e, az a felek szándékától függ ; a Tj. e tekintetetben azt az értelmezési szabályt állítja fel, hogy ha határozott időre szól, átszáll (1198. §.). A törvényhozások egy része külön szabályozza még a visszeladást, a jobb vevő fenntartásával és az elállási jog fenntartásával kötött vételt és az eladási bizományt (contractus aestimatorius). A Tj. ezeket a jogügyleteket hallgatással mellőzi. A visszeladási jog kikötése és a jobb vevő fenntartásával kötött vétel a mai jogéletben oly ritkán fordul elő, hogy törvényi szabályozására nincsen szükség; az elállási jog fenntartásával kötött vétel külön szabályozását a 837. és köv. §-ok szabályai feleslegessé teszik; az eladási bizomány pedig a gyakorlati életben oly különböző változatokban fordul elő és a forgalmi szokások az ekként eladásra kerülő árúk minőségéhez képest annyira különbözők, hogy általánosan kielégítő dispositiv szabályokat felállítani nem lehet. NEGYEDIK FEJEZET. Csere. 1199. §. I. T. 1497. §.; Ind. IV. k. 187-189. 1.; Főeló'adm. VII k. 133.1. (I. J. T. VI. évf. 134. 1.); II. T. 1199. §. A cserének külön szabályozása nem mutatkozott szükségesnek ; a Tj. megelégszik annak kijelentésével, hogy a cserére a vétel szabályait kell megfelelően alkalmazni. A megfelelő alkalmazás magától érthetően abból a szempontból történik, hogy mindegyik fél az általa ígért szolgáltatásra nézve eladónak, arra a szolgáltatásra nézve pedig, amelyet a másik fél neki ígért, vevőnek tekintendő.