Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

172 1191—1193. §. Az elővásárlási jog gyakorlásának módja ugyanaz, ami a visszavásárlási jogé ; az elővásárlás létrejön a jogosultnak a kötelezetthez intézett azzal az egyoldalú és alakszerűséghez nem kötött nyilatkozatával, hogy jogával él; éspedig létrejön ugyanazon feltételek alatt, amelyek a harmadik személy vételi ajánlatában vagy a vele kötött szerződésben foglaltatnak (1185. §.). A jogosult nem lép be a harmadik személy ajánlatába vagy az azzal kötött szerződésbe, hanem önálló vételi szerző­dést köt a kötelezettel; csakhogy ez a szerződés tartalmilag azonos azzal a szerző­déssel, amelyet a harmadik a kötelezettel kötni akart vagy megkötött. Csak annyiban nem lehetnek a harmadik személy részéről kikötött feltételek a jogosultra irányadók, amennyiben az elővásárlási jog meghiúsítására irányulnak; a Tj. ugyanazért a jogosulttal szemben hatálytalannak jelenti ki az olyan kikötést, amely a harmadik személy ajánlatának vagy a vele kötött szerződésnek hatályát az elővásárlási jog nem gyakorlásától teszi függővé vagy gyakorlása esetére a kötelezettnek elállási jogot biztosít (1186. §.). Másfelől azt sem lehet megengedni, hogy a jogosult a kötelezett kárával gyakorolja elővásárlási jogát. Ebből a szempontból a Tj. három korlátozást tartott szükségesnek: a) Ha a harmadik a pénzbeli vételáron felül oly mellékszolgáltatást is ígért, amelyre a jogosult képtelen, az elővásárlás jogát csak úgy lehet gyakorolni, ha a körülmények elég alapot nyújtanak arra a feltevésre, hogy a kötelezettnek a mellékszolgáltatás körüli érdekét megfelelő pénzösszeggel ki lehet egyenlíteni. Az érdektérítményi összegnek, amely a jogosultat ez esetben terheli, nemcsak a mellékszolgáltatás objectiv értékét kell fedeznie, hanem a kötelezettnek egész erdekét (1187. §.). b) Az elővásárlási jog gyakorlását nem érinti az a körülmény, hogy a har­madik azt a tárgyat, amelyre vonatkozik, más tárgyakkal együtt ajánlkozik megvenni vagy vette meg ; ha ily esetben összvótelárt ígért, az elővásárlásra jogosult ennek aránylagos részét köteles megfizetni. Ha azonban az elővásárlás tárgyát a többi tárgyaktól a kötelezett sérelme nélkül elkülöníteni nem lehet, ez utóbbi követelheti, hogy az elővásárlás ezekre a többi tárgyakra is kiterjesz­tessék (1188. §.). ' c) Minthogy a vételár hitelezése mindig a vevő iránti személyes bizalmon alapul, az elővásárlásra jogosult a harmadik személy részéről kikötött vagy neki engedett fizetési haladékot csak abban az esetben veheti igénybe, ha a hitelezett összegre nézve a kötelezettnek dologi biztosítékot ad (1189. §.). Hogy az elővásárlási jogot végrehajtási eladás esetében, valamint olyan­kor, mikor a kötelezettnek csődtömeggondnoka adj a. el a tárgyat, nem lehet érvényesíteni (1191. §.), az ugyanazon indokokon alapszik, amelyeken az 1181. §. 3. bekezdésének szabálya. Az elővásárlási jog oszthatatlanságára vonatkozó ren­delkezések (1192. §.) az 1180. §. analóg szabályainak felelnek meg. Ha az elővásárlási jog gyakorlásának lehetősége megnyílt, a forgalom érdeke megkívánja, hogy az a kérdés, fog-e gyakoroltatni vagy sem, mielőbb eldőljön. A Tj. ugyanazért arra az esetre, ha a kötelezett a harmadik személy ajánlatát vagy a vele kötött szerződést a jogosulttal közli, a közlés vételétől számított rövid záros határidőt állapít meg a jog gyakorlására, amelyet a felek csak megrövi­díthetnek, de meg nem hosszabbíthatnak és amelynek eredménytelen eltelte a jog megszűnését vonja maga után (1193. §. 1. bek.). Érvénytelen ajánlat vagy szerződés alapján azonban a jogosultat elővásárlási jogával praecludálni nem lehet; szintoly kevéssé oly ajánlat alapján, mely szerződéskötésre nem vezetett. A Tj. tehát kivételt tesz arra az esetre, ha a jogosulttal közölt ajánlat vagy szer­ződés semmis vagy megtámadás folytán megdől, vagy ha az ajánlatnak megfelelő

Next

/
Thumbnails
Contents