Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

171 A visszavásárlási jog mint olyan nem tárgya telekkönyvi bejegyzésnek, de a vele összekapcsolható elidegenítési tilalmat, ha ingatlanra vonatkozik, a 399. §-hoz képest a telekkönyvbe be lehet jegyezni.. Szintúgy mint az elállás és a vétel felbontásának joga — és ugyanazokból a okokból — a visszavásárlás joga is oszthatatlan ; a Tj. kimondja, hogy többeket közösen megillető visszavásárlási jogot csak egészben gyakorolhatni. Míg azonban az előbb említett jogok minden jogosultra nézve megszűnnek, ha egyikükre nézve megszűntek, addig a visszavásárlás jogát, ha a jogosultak valamelyike nem él jogával vagy elesett tőle, a többiek egészben gyakorolhatják (1180. §.). Az eltérés tárgyilag indokolt; aki az elállás vagy a vétel felbontásának jogától elesik, annak még mindig fennmaradnak a szerződésből folyó egyéb jogai; ellenben a visszavásárlási jogtól való elesés merő jogvesztés, méltánytalan volna tehát csak azért, mert a jogosultak egyike vagy egy része nem akar jogával élni vagy arról lemondott, a többieket ily joghátránnyal sújtani. A visszavásárlási jog nem lévén követelés, elévülés alá nem esik. Jogpolitikai és gazdasági szempontból azonban mindenesetre szükséges e jog gyakorlását idő­beli korláthoz kötni, mert az a bizonytalanság, hogy fog-e gyakoroltatni, nemcsak a jogbiztonságra hátrányos, hanem a vevőt a vétel tárgyának kihasználásában, ingatlanoknál különösen befektetéseknek és javításoknak eszközlésében tetemesen korlátozza és így közgazdaságilag is káros. A Tj. ugyanazért ingatlanokra nézve tíz évi, más tárgyakra nézve három évi záros határidőt állapít meg, amely alatt a visszavásárlás jogát e jog külömbeni megszűnésének terhe alatt gyakorolni kell; a feleknek pedig csak e határidők megrövidítését engedi meg, meghosszab­bításukat nem. A határidő meg van tartva, ha az eladó a határidőn belül megteszi az 1177. §. 1. bekezdése szerinti nyilatkozatát; azok a követelések, amelyek őt az ezen nyilatkozattal létrejövő visszavásárlási ügylet alapján megilletik, a rendes elévülési idő alatt évülnek el. III. Elővásárlás. r A Tj.-nak az elővásárlásra vonatkozó szabályai azt az esetet tartják szem előtt, mikor az elővásárlási jog szerződéssel van megállapítva ; mennyiben és mily eltéré­sekkel lesznek e szabályok a törvényen (pl. az 1894 : V. t.-c. 17. §-án) alapuló elő­vásárlási jogra alkalmazandók, azt az életbeléptető törvény fogja meghatározni. Az elővásárlási jogot nemcsak — mint a visszavásárlás jogát — egy megelőző adásvételi szerződésre vonatkozással az eladó javára, hanem bárki javára lehet meg­állapítani. Az ilyen szerződés, amennyiben ingatlanra vonatkozik, alaki kellékek szempontjából az 1114. §. 2. bekezdésének rendelkezése alá esik. Az elővásárlási jog a kötelezettet az illető tárggyal való tényleges rendelke­zésben egyáltalán nem, a jogi rendelkezésben csak a vétel útján való elidege­nítés tekintetében korlátozza. Gyakorlása eszerint általában szűk körre van szo-^ rítva ; a jogosult a Tj. szerint két esetben gyakorolhatja jogát : a) ha a kötelezett a harmadik személytől kapott vételi ajánlatot az elővásárlásról való nyilatkozás végett vele közli; b) ha a kötelezett a tárgyat harmadik személynek eladja. Az utóbbi esetben a kötelezett köteles ugyan a történt eladást a jogosulttal haladék­talanul közölni, de az elővásárlási jog gyakorolhatása nem függ attól, hogy a közlés megtörtént-e (1184. §.). Mindkét esetben az a hatálya van a közlésnek, hogy a jogosultnak védelmére szolgál, ha a harmadiknak ajánlata vagy a vele kötött szer­ződés utólag érvénytelennek bizonyul; a kötelezett ugyanis, ha a jogosult az ő köz­lése alapján és a közlés valóságában bízva gyakorolta jogát, nem hivatkozhatik vele szemben a közlés valótlanságára vagy arra, hogy a közölt ajánlat vagy szerződés semmis vagy megtámadható (1190. §.). 22* i

Next

/
Thumbnails
Contents