Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
1138-1139. §. 159 nyesíthetéséért, a 991. §. 1. bekezdésétől eltérően, sem a végrehajtást szenvedő, sem a végrehajtató nem szavatol, hogy tehát a jogok végrehajtási eladása minden esetben oly tekintet alá esik, mintha a jogot kifejezetten mint bizonytalant (991. §. 2. bek.) ruházták volna át. II. A Tj. azon álláspontjából, hogy az eladó nemcsak a vétel tárgyának megtarthatásáért és használhatásáért felel a vevőnek, hanem a tárgyat teljes joggal köteles reá ruházni, önként következik, hogy a Tj. nem fogadhatta el a római jogi evictio rendszerét. E rendszer különben gyakorlati okokból, a forgalom érdekeire való tekintetből, sem volt elfogadható. A vevő tűrhetetlen módon meg volna bénítva a vétel tárgyával való rendelkezésben és annak gazdasági kihasználásában, ha a jogátruházás fogyatékossága esetében kénytelen volna megvárni, hogy a harmadik érvényesíteni fogja-e ellene a vétel tárgyára vonatkozó jogát, és ha mindaddig, amíg ez a tárgyat tőle el nem perli, az eladó ellen a szavatosság alapján fel nem léphetne. A jogátruházás az eladónak a vételből mint kétoldalú szerződésből folyó egyik kötelezettsége lévén, annak mikénti teljesítésére, valamint a teljesítési késedelem és a nem-teljesítés következményeire nézve elvileg azok az általános szabályok állanak, amelyek e tekintetben a kétoldalú szerződésekre nézve a 901., 906—908., 916—918., 927. és 929. §-okban megvannak állapítva. A Tj. mindazáltal szükségesnek látta e szabályokat több irányban módosítani (1138. §.), külömbséget téve, hogy a harmadiknak a vétel tárgyára vonatkozó joga oly jog-e, mely birtokra jogosít (mint: tulajdon, építményi jog, személyes szolgalom, özvegyi jog, zálog, bérlet vagy haszonbérlet 1 ), vagy nem ilyen (telki szolgalom, jelzálogjog, telki teher). Az előbbi esetben az általános szabályok mindaddig, amíg a megvett dolog a vevőnek át nem adatott, változatlanok maradnak ; a vevő a 856. §. álapján visszautasíthatja a dolgot, ha az eladó a felajánlott átadással egyidejűleg a tulaj donátruházás és esetleges tehermentesítés kötelezettségének is eleget nem tesz ; s ha ennek teljesítése lehetetlen vagy az eladó azzal késedelembe esik, a 918. §-ban és a 929. §. 2. bekezdésében meghatározott vagylagos jogait tetszése szerint gyakorolhatja. Ez megváltozik, ha a dolog a vevőnek már át van adva. Ebben az esetben is érintetlen marad ugyan a vevőnek a 901. §-on alapuló az a joga, hogy a jogátruházási kötelezettség teljesítéséig a saját viszonos kötelezettségének teljesítését — a vételár megfizetését — e szakasz korlátai között megtagadja ; érintetlen marad továbbá elállási joga, valamint késedelem esetében az a joga, hogy az utólagos teljesítést és a késedelemből eredő kár megtérítését követelje ; ellenben mindaddig, amíg ő vagy jogutódja a megvett dolgot birtokában tartja, nem-teljesítés miatt kártérítést nem követelhet. A Tj. nem tartotta megengedhetőnek, hogy a vevő egyfelől a jogfogyatékosság mint részbeli nem-teljesítés miatt kártérítést követeljen, másfelől pedig a dolgot is megtartsa'és használja s ily módon esetleg az eladó kárával gazdagodjék. A kártérítés megállapítására különben sincs biztos alap, amíg a vevő a dolog birtokában és használatában van és részére esetleg még az elbirtoklás lehetősége is fennáll. A Tj. szerint tehát a nem-teljesítés miatti kártérítési követelés csak akkor érvényesíthető, ha a vevő a dolgot a jogosult harmadik személynek — akár bírói ítélet folytán, akár per nélkül — kiadja, vagy az eladónak visszaadja, vagy ha a dolog elpusztult. Főleg a vevőnek nyújtott az a lehetőség, hogy a dolog visszaadása által a kártérítési követelés azonnali érvény esi thetését biztosíthatja magának, bír gyakorlati fontossággal és különbözteti meg a Tj. rendszerét az evictio rendszerétől. A visszaadás ez esetben magától érthetően nem bír a szerződéstől való elállás jelentőségével; a vevő azzal csak azt fejezi ki, hogy az eladó szolgáltatása mint a szerződésnek meg nem felelő részszolgáltatás el nem fogadható (1139. §. 1. bek.). Ha a harmadik a vevőnek, vagy a vevő a harmadiknak örököse lett, vagy ha a
