Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

Í52 Ü14-Í116. g. Vétel tárgyát a Tj. szerint csak dolgok és jogok képezhetik ; oly szerződés, amellyel valaki másféle előnynek, pl. valamely titoknak vagy nem szabadalmazott találmánynak ellenérték fejében való átruházására kötelezi magát, nem esik a vétel fogalma alá, habár nincs kizárva, hogy a vétel egyes szabályai adott esetben joghasonlatosság alapján ily szerződésre is alkalmaztassanak. A vétel fogalmából és céljából önként következik, hogy forgalmon kívül helyezett dolgok és át nem ruházható jogok nem lehetnek a tárgyai; ellenben nem szükséges, hogy az eladott dolog a szerződés megkötésekor már létezzék és az eladó tulajdonában legyen. Hogy a Tj. az ú. n. szállítási szerződéseket is a vétel fogalma alá oglalja, az 1132. §-ból tűnik ki. Dolog eladása esetében az eladóra két főkötelezettség hárul a szerződésből: köteles a dolgot a vevő tulajdonába juttatni és neki átadni vagyis mind a jogi, mind a tényleges uralmat a dolog felett a vevőnek megszerezni. A két kötelezettség egybe esik oly esetben, amikor a tulaj donátruházás a dolog tényleges átadása által megy végbe (457. §. 1. bek.) ; más esetekben a tulaj donátruházás és az átadás különkülön menvén végbe, bármelyik kötelezettség teljesítése egymagában csak részszolgáltatás. A tulaj donátruházás kötelezettségénél fogva az eladó köteles megtenni azokat a jognyilatkozatokat és véghez vinni azokat a jogcselekményeket, amelyek a dologi jog szabályai szerint szükségesek, hogy a vevő a megvett dolgon tulajdont szerezhessen ; ingatlan eladása esetében tehát nemcsak kiállítani a vevő részére a bekebelezési engedélyt, hanem szükség esetén oly állapotba is hozni a telekkönyvet, hogy a vevő tulajdonjoga akadálytalanul be legyen kebelezhető. Jog eladása esetében az eladó a jogot a vevőre ruházni köteles, vagyis ha e jog már létezik, reá átruházni, ha még nem létezik, a vevő javára megalapítani, mindegyik esetben pedig, ha a jog dolog birtokára jogosít, a dolgot is átadni (1113. §. 1. bek.). Hogy a tulajdont vagy egyéb jogot tehermentesen kell átruházni, az az 1133. §-ból, hogy jog eladása esetében az eladó felelőssége a jog fennállásáért való szavatosságra is kiterjed, az a 991. §. 1. bekezdéséből és az 1002. §-ból tűnik ki. E főkötelezettségei mellett az eladót az eset körülményeihez képest és a 855. §. értelmében még egyéb kötelezettségek is terhelhetik, mint pl. a dolog ideiglenes megőrzésének vagy elküldésének kötelezettsége. Altalánosságban pedig arra kötelezi a Tj. az eladót, hogy a vevőnek a vétel tárgyára vonatkozó jogviszonyokról, ingatlan eladása esetében különösen annak határairól és a vele kapcsolatos jogokról és terhekről, a szükséges felvilágosításokat megadja és az átruházott jog bizonyítására szolgáló okiratokat, amelyek birtokában vannak, neki kiszolgáltassa. Ezek is oly kötelezettségek, melyek közvetlenül a szerződésből eredvén, a vevő kötelezettségeivel synallagmaticus kapcsolatban vannak (1116. §.). A vevő viszonos kötelezettsége a vételár megfizetésében áll; emellett azonban, ha dolog a vétel tárgya, a dolog átvételének kötelezettsége is terheli. Az átvétel tehát a vevőnek nem pusztán joga, hanem, úgy mint a K. T. 345. §-a szerint, egyúttal kötelessége is, ami indokolva van az eladónak azon érdeke által, hogy az eladott dolog további megőrzésének terhe alól felmentessék (1113. §. 2. bek.). II. A vétel forgalmi ügylet lévén, a Tj. nem látta helyén valónak, hogy a vételi szerződés tekintetében általánosságban eltérjen a formaszabadság elvétől. Csak az ingatlanoknak és az ezekkel egy tekintet alá eső építményi jogoknak eladására nézve kellett kivételt tenni; a Tj., eltérően a fennálló jogtól, az ilyen szerződés érvényéhez okiratot követel meg (1114. §. 1. bek. 1. mond.). Az újítás a földbirtok szociális jelentőségében és főleg abban találja igazolását, hogy a földműves osztályra nézve, amelynek létele egyenesen a földbirtoktól függ, ennek meggondolatlan eladása vagy egyébkén ti elidegenítése sokkal nagyobb veszélyeket rejt magában, mint más vagyontáryég. Az írásbeli alak előszabása bizonyos fokig biztosítja az