Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

10 728-^729. §. kifejezetten lemondott. A Tj., a kereskedelmi törvényt követve, az ellenkező állásponton van és az ajánlattevőt, hacsak a visszavonás jogát fenn nem tartotta magának, bizonyos időn át ajánlatához köti (727. §.). A forgalom­nak ugyanis nyilvánvaló érdeke, hogy aki szerződési ajánlatot kap, arra bizton építhessen; helyesebb tehát az ajánlattevőtől megkívánni, hogy a visszavonási jog fenntartását világosan jelentse ki, mint kitenni a másik felet annak, hogy az ajánlat hatályosságában bízva, kárt szenvedjen. Hogy az ajánlat mikor válik hatályossá, az jelenlevőnek tett ajánlatnál nem lehet kérdés tárgya. A távollevőnek tett ajánlatnál azonban kérdéses lehet, hogy az ajánlat elküldésének, megérkezésének vagy a címzett által való tudomásul vételének időpontját kell-e annak az időpontnak tekinteni, amelyben az ajánlat hatályossá válik. Minthogy minden jognyilatkozat, mely máshoz intéztetik, arra van szánva; hogy a címzettnek tudomására jusson, elméleti szempontból leghelyesebbnek látszhatik a tudomásulvétel időpontját venni irányadónak ; gyakorlati megfontolások azonban ellene szólnak annak, hogy a törvény egy nehezen constatálható belső tény megtörténtének idő­pontjához fűzze a nyilatkozat joghatásait. A Tj. tehát a kereskedelmi tör­vényt követve, azt az időpontot jelenti ki irányadónak, amelyben az ajánlat a címzetthez érkezik; korlátozza azonban ezt a szabályt azzal, hogy az ajánlat hatálytalan, ha egyidejűleg vagy már előbb visszavonó nyilatkozat érkezett a címzetthez vagy jutott ennek tudomására (728. §. 1. bek.). A visszavonás szempontjából e szerint az ajánlat tudomásul vételének idő­pontja is fontos; az ajánlat joghatásai csak azon bontó feltétel alatt állanak be az ajánlat megérkeztével, hogy az ajánlatnál előbb vagy vele egyidőben visszavonó nyilatkozat ne jusson a címzettnek tudomására. Ha a címzett távollétében előbb az ajánlat, azután a visszavonó nyilatkozat érkezett és ő hazatértekor ott találja a két nyilatkozatot asztalán, az érkezés említett sor­rendjéből nem származtathat jogot arra, hogy az ajánlatot, amelyre sohasem építhetett, az ajánlattevő akarata ellenére elfogadhassa. Abból az elvből, hogy az ajánlat akkor válik hatályossá, amikor a cím­zett megkapja, szorosan véve az következnék, hogy az ajánlattevő szerző­dőképességének eddig az időpontig kell fennmaradnia. Ez azonban a követ^ kezetesség túlhajtása volna, mert az ajánlattevő azzal, hogy az ajánlatot a másik fél részére elküldte, megtett a maga részéről mindent, amit meg kel­lett tennie; a jognyilatkozat ezáltal mintegy elvált az ő személyétől és objektív létet nyert; nem volna tehát helyes, hogy a személyében ezután beálló változások a jognyilatkozat hatályát érintsék. Azért mondja ki a Tj., hogy az ajánlattevőnek az ajánlat elküldése után bekövetkező halála vagy szerződőképességének elvesztése nem érinti az ajánlat hatályát, hacsak az ajánlat tartalmából más nem következik (728. §. 2. bek.). A 728. §. 1. és 2. bekezdésében foglalt szabályok, habár közvetlenül csak az ajánlatra vannak kimondva, voltaképen a határozott személyhez intézendő jognyilatkozatok minden fajára állanak ós azokra kifejezetten ki is vannak terjesztve (728. §. 3. bek.). Minthogy az ajánlattevő a dolog természete szerint arra számít, hogy a másik fél, ha el akarja fogadni az ajánlatot, ezt megfelelő időben fogja kijelenteni, az ajánlatnak el kell veszítenie hatályát, ha a másik fél vissza­utasítja vagy kellő időben el nem fogadja (729. §.). Nemcsak az ajánlattevő kötöttsége szűnik meg az elfogadási határidő eredménytelen elteltével, hanem az ajánlat elfogadhatósága is; a határidő eltelte után töitént elfogadás — rendszerint — hatálytalan. Minthogy pedig az elfogadás távollevők között

Next

/
Thumbnails
Contents