Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része
730-735. §. 11 a 728. §. 1. bekezdéséhez képest akkor válik hatályossá, amikor az elfogadó nyilatkozat az ajánlattevőhöz megérkezik, az elfogadási határidő csak akkor van megtartva, ha az elfogadás ezen időn belül nemcsak kijelentetett, hanem az elfogadó nyilatkozat az ajánlattevőhöz meg is érkezett. Azt az időt, amely alatt az ajánlat elfogadását ki kell jelenteni, az ajánlattevő határozhatja meg; ha ezt nem tette, az elfogadásnak a törvény által megállapított időben kell történnie (730. §.). Az elkésve érkezett elfogadó nyilatkozat, mint olyan, hatálytalan lévén, azt az ajánlattevő, ha az ügyletre többé nem reflectál, rendszerint válasz nélkül hagyhatja. Ez alól csak arra az esetre tesz a Tj. kivételt, ha a későn érkezett elfogadó nyilatkozat felismerhetően oly időben küldetett el, hogy rendes körülmények között az elfogadási határidőn belül kellett volna megérkeznie. Ebben az esetben az elfogadó nyilatkozat küldője azt hiheti, hogy nyilatkozata kellő időben ért rendeltetése helyére ós hogy a szerződós meg van kötve; a jóhiszeműség követelménye tehát, hogy az ajánlattevő, ha a szerződést nem akarja megkötöttnek elismerni, őt az elfogadó nyilatkozat elkésésóről haladéktalanul értesítse. Hasonló értesítési kötelezettséget ró a Tj. az ajánlattevőre oly esetben, midőn kötelezettség kizárásával — obligo nélkül — tette ajánlatát ós az ajánlatára kellő időben érkező elfogadást nem akarja hatályosnak elismerni. Az értesítési kötelezettség elmulasztásának mindkét esetben az a sanctiója, hogy az ajánlattevő az elfogadást hatályosnak, a szerződést tehát megkötöttnek köteles elfogadni (731. §.). Az elkésett elfogadás, ha mint ilyen hatálytalan is, világosan kifejezi az elfogadónak azt az akaratát, hogy kész az ajánlattevővel az ajánlatnak megfelelő szerződést kötni; azt tehát helyesen lehet új ajánlatnak tekinteni, amelyet viszont az ajánlattevő elfogadhat. Minthogy egy ajánlatot csak úgy lehet elfogadni, amint tétetett, a részleges vagy módosítással való elfogadás magától órthetőleg az ajánlat visszautasításának tekintendő; az imént mondott okból azonban az egyúttal módosított tartalmú új ajánlatot involvál, amelynek elfogadása az ajánlattevőnek szabadságában áll (732 §.)., A 730—732. §-ok azt a rendszerinti esetet tartják szem előtt, midőn az elfogadásnak az ajánlattevőhöz intézett elfogadó nyilatkozattal, (amely ugyan konkludens cselekményben is állhat) kell történnie. Vannak azonban olyan esetek is, amikor ez a nyilatkozat elmaradhat és a másik félnek más megfelelő módon nyilvánított vagy pusztán feltételezett elfogadási szándéka is elegendő arra, hogy az ajánlat alapján a szerződést létrehozza. Ha az ajánlattevő az elfogadó nyilatkozatról eleve lemondott, vagy ilyet az élet felfogása szerint az adott esetben nem várhatott, mint például, ha az elfogadást bizonyos - nem az ajánlattevővel szemben véghezviendő — cselekménnyel kellett nyilvánítania: a szerződés meg van kötve, mihelyt a másik fél az ajánlat elfogadásának szándékát megfelelő módon, például a felhozott esetben az illető cselekmény véghezvitelével nyilvánítja (733. §.). Az olyan ajánlatot pedig, amelynek elfogadásából az elfogadóra kizárólag jogi előny hárul, hacsak az elfogadásnak más módon való nyilvánítása ki nincs kötve, elfogadottnak kell tekinteni már akkor, ha a másik fél az elfogadásra rendelt törvényes időben vissza nem utasítja (734. §.). A távollevők között a 730. vagy 731. §. szerint létrejött szerződós joghatásainak az elfogadó nyilatkozat elküldése időpontjára való visszavonatkoztatása (735. §.) megfelel a kereskedelmi törvény 318. §-a analóg szabályának és szintúgy, mint a 734. §. szerint létrejött szerződés joghatásainak az ajánlat megérkezésének időpontjára való vissz a vonatkoztatása a felek felteendő szándékában találja igazolását. >>*
