Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

140 1063—1066, §. adást, továbbá ha a követelés dolog visszaadására irányul, a dolognak a hitelező rendelkezésére tartását, a Tj. célszerűnek látta különösen kiemelni (1062. §). A követelés érvényesítésének nem egyetlen, de legfőbb esete a keresettel való érvényesítés. Minthogy a főszempont, amely a keresetnek az elévülést félbeszakító hatályát indokolja, az, hogy a perben a követelés fennállása kétségen kívül helyeztetik, nemcsak oly keresetnek kellett ezt a hatályt tulajdonítani, amely az adós elmarasztalására, hanem az olyannak is, amely pusztán a követelés megállapítására irányul (1063. §. 1. bek.). Akár marasztalást, akár megállapítást kér a hitelező, a kereset félbeszakító hatálya a követelésre csak • abban a terjedelemben érvényesül, amely terjedelemben a követelés érvényesíttetett; a követelés egy részének beperlése tehát nem szakítja félbe a többi résznek, a lejárt kamat beperlése nem szakítja félbe a tőkekövetelésnek elévülését. Vannak esetek, amelyekbén a kereset megengedhetősége, mint pl. a bírák és bírósági hivatalnokok elleni kártérítési kereseteké az 1871: VIII. t.-c. 68. §-a szerint, valamely hatóság előzetes határozatától függ; előfordul az is, hogy a hitelező azért nem adhatja be keresetét közvetlenül a bírósághoz, mert az illetékes bíróságot még előbb a íelsőbíróságnak kell kijelölnie (1911:1. t.-c. 51. §-a). Nehogy a hitelezőt ily esetben joghátrány érje azon tény következtében, hogy keresetével nem fordulhat azonnal a bírósághoz, a Tj. kimondja, hogy a kereset megengedhetősége vagy az illetékes bíróság kijelölése tárgyában az illető hatóságnál vagy a felsőbíróságnál beadott kórvény az elévülést úgy szakítja félbe, mint a kereset, de csak azon előfeltétel alatt, ha a hitelező a kérvényt elintéző határozat kézbesítése után megfelelő rövid (harminc napi) határidő alatt a keresetet megindítja (1064. §.). Fennálló jogunkkal megegyezően az elévülés már a keresetlevél beadásával vagy jegyzőkönyvbe mondásával — vagyis a Tj. szóhasználata szerint a keresetindítással — szakad félbe, nemcsak a keresetlevél kézbesítésével, mint a törvényhozások nagyobb része szerint; a félbeszakítás hatálya azonban a Tj. szerint is attól függ, hogy a kézbesítés a keresetlevél beadását vagy jegyzőkönyvbe mondását megfelelő idő alatt kövesse. Ha a hitelező a keresetet az adós megidézése előtt visszavonja, vagy ha a keresetlevelet az adósnak nem lehet kézbesíteni és a hitelező erről értesíttetvén, harminc nap alatt sem a kézbesítés végett szükséges adatokat be nem jelenti, sem a hirdetményi idézést nem kéri, az elévülésnek a keresetindítás által előidézett félbeszakítását meg nem történtnek kell tekinteni ós az elévülést azontúl csak a keresetlevélnek az adós részére való kézbesítése szakítja félbe (1065. §.). A Tj. ily módon egyezteti össze a hitelezőnek azt az érdekét, hogy a keresetlevél beadásának félbeszakító natálya ne függjön a kézbesítés esetlegességeitől, az adósnak nem kevésbé figyelemre méltó azzal az érdekével, hogy a keresetlevélről megfelelő idő alatt értesüljön. Az elévülésnek a keresetindítás által előidézett félbeszakadása szabály szerint addig tart, amíg a per jogerős ítélettel vagy egyéb módon (mint bírói egyességgel, perletétellel stb.) el nincs intézve. E szabályt azonban az elévülés céljára való tekintettel korlátozni kellett abban az esetben, ha a felek az eljárást szüneteltetik és ekként mulasztásukkal vagy megállapodásukkal maguk állják útját a per befejezésének. A Tj. nem találta ugyan indokoltnak, hogy ily esetben a keresetindítás félbeszakító hatálya visszahatólag megszűnjék, mert az adósnak szintúgy módjában volt gondoskodni a per folytatásáról, mint a hitelezőnek; kimondja azonban, hogy ha az eljá-