Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

136 1053-1054. §. nem szokta, és nem is képes, huzamosabb időn át számon tartani; az ilyen jogviszonyok részletei hamar feledésbe mennek, nyugták és egyéb bizonyító okiratok, amennyiben egyáltalán szokásosak, könnyen elkallódnak, úgy hogy hosszabb idő multán az ily követelések tisztázása és megnyugtató elbírálása már alig lehetséges. Nemcsak az adósnak áll tehát érdekében, hogy ő az ilyen folyó ügyletekre vonatkozó nyugtáit és egyéb bizonyítékait ne legyen kénytelen évtizedeken át megőrizni, hanem a jogrend érdekében is kívánatos, hogy a törvény ezeknek az ügyleteknek lebonyolítását rövid elévülési idő megállapításával siettesse és ezzel elejét vegye azoknak a "visszaéléseknek, amelyek rosszhiszemű vagy gondatlan hitelezők részéről különben könnyen előfordulhatnának. Egyes követelések, mint különösen a 9. és 10. pont alattiak tekintetében emellett a rövid elévülési idő arra is szolgál, hogy a bér-, kamat-, járadék- és más eféle hátralékoknak gazdaságilag káros felszaporodását korlátozza. , A polgári törvénykönyvnek a kereskedelmi törvényhez való viszonyából önként következik, hogy amennyiben a felsoroltak közé oly követelések is tartoznak, amelyek kereskedelmi ügyletből erednek, ezek csak úgy esnek az 1052. §. 1. bekezdésének szabálya alá, ha a kereskedelmi jog reájuk nézve más elévülési időt nem állapít meg (2. bek.). A kereskedelmi törvény revisiojának marad fenntartva, hogy a kereskedőknek oly követelései, amelyek kiszolgáltatott árúk, teljesített szolgálatok és munkák és azokkal összefüggő kiadások fejében illetik meg őket, hasonló rövid elévülésnek vettessenek alá, aminőt az 1. pont az iparosoknak ilyen követeléseire nézve állapít meg. Még rövidebb, t. i. egy évi elévülési időt szab meg a Tj. szerződéskötésre kötelezett feleknek az előszerződésből eredő követeléseire nézve (1053. §.), mert az ilyen befejezetlen jogviszonyoknak mielőbbi tisztázását a jogrend érdekében kiváltkép sürgősnek tekinti. Nemcsak a reál-contractusokra vonatkozó előszerződésekből eredő követelések (a kölcsönkérőnek a kölcsön kiszolgáltatása, a haszonkölcsönkórőnek a haszonkölcsönbe ígért dolog átadása, a letétet felajánló félnek a letét elfogadása iránti követelése) esnek ezen egy évi elévülés alá, hanem mindennemű előszerződésből eredő követelések, akár a szerződés megkötésére, akár kártérítésre irányulnak. Mind a rendes, mind az 1052. és 1053..§-ban meghatározott kivételes elévülési idő kezdete azon időpont szerint igazodik, amelyben a követelés jogilag érvényesíthetővó vált vagyis lejárt. Ez az időpont tevőleges szolgáltatásra irányuló követelésnél rendszerint egybe esik a követelés keletkezésének időpontjával, hacsak a követelés érvényesíthetése jogügylettel későbbi időpontra nincs kitolva; sem az adós előzetes megintése, sem a teljesítésnek az adós részéről való megtagadása nem szükséges ahhoz, hogy az elévülés kezdetét vehesse. Mennyiben van mégis annak a körülménynek, hogy az adós a követelést elismeri, az elévülés szempontjából jelentősége, az 1062. §-ból tűnik ki. Nemleges szolgáltatásra irányuló kötelemnél a hitelező mindaddig, amíg az adós kötelemellenes cselekményt el nem követ, kielégítettnek lévén tekintendő, az ily követelés érvényesíthetésének időpontja csak az adós kötelemellenes magatartásával áll be. A követelés lejártával az elévülési idő rendszerint azonnal megkezdődik; csak az 1052. §-ban felsorolt követelések tekintetében számítja a Tj. az elévülési időt kivételesen azon óv végétől, amelyben a követelés lejárt (1054. §. 1. bek.), figyelembe véve azt az általános szokást, hogy az ilyen követeléseit a hitelező csak az év végén veszi számba és behajtásuk végett akkor intézkedik. Ha a követelés lejárata felmondástól függ, az elévülési idő az általános