Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

106 988. §. lehet, mint a bérbeadónak a bérleti szerződés alapján a bérlő ellen a dologvisszaadása iránt támasztható követelése. Hogy a dologi igény engedményezésének mily dologjogi hatásai vannak ós hogy jelesül az engedményes mikor ós mely feltételek ala.tt szerzi meg a dologi jogot, az a II. részben (458., 460., 462. §.) van meghatározva Ami az engedmény hatását illeti, az abban áll, hogy a szerződés megkötésével az engedményes lép az engedményező helyébe, anélkül, hogy a kötelem egyebekben változást szenvedne (987. §. 2. bek.). Az engedmény tehát jogutódlást eredményez. Eanek az elvnek folyománya, hogy a követelés úgy száll át az engedményesre, amint az engedményezőt megillette, minden mellékjogaival (989. §. 1. bek.), de egyúttaL minden gyöngéivel is (998., 999. §.). Az engedményezésre általában nincs formai kellék előszabva. Mennyiben tesz a Tj. a formaszabadság elve alól egyes esetekben kivételt, a 673., 996. ós 1201. §-okból tűnik ki. A követelések átruházhatóságának szabálya nem áll kivétel nélkül; lehet, hogy a követelés oly szorosan összefügg a hitelező személyével, hogy attól el nem választható. Ily kapcsolatot első sorban a szolgáltatás természete hozhat létre. Ha a szolgáltatás oly természetű, hogy mivoltára vagy terjedelmére a hitelező egyénisége lényege * befolyással van, úgy hogy a hitelező személyében való változás a szolgáltatást is mássá tenné, mint ami eredetileg volt. a követelés átruházása már fogalmilag ki van zárva, mert a jogutódlás elve azt kívánja, hogy a kötelem, a hitelező személyében beálló változástól eltekintve, egyébként változatlan maradjon (988. §. 1. bek.). Hogy oly követelés sem lehet engedmény tárgya, amelynek átruházását a törvény kizárja, azt nem kellett külön kimondani, mert magától értetődik. Nem látszott azonban feleslegesnek kimondani, hogy amennyiben valamely követelés le nem foglalható, annyiban át sem lehet ruházni (988. §. 3. bek.). Kétség támadhatna ugyanis, hogy a törvény, midőn útját állja, hogy mások lefoglalhassanak bizonyos követeléseket, ezzel a hitelezőt magát is megakarta-e akadályozni azok elidegenítésében. E kérdés igenlő megoldása abban a megfontolásban találja igazolását, hogy ha a törvény valamely követelést le nem foglalhatónak jelent ki, azt nem csupán a hitelező magánérdekében, hanem mindig egyúttal közérdekben is teszi. Hogy szerződésileg ki lehet-e zárni valamely követelés átruházását, az oly kérdés, melyet a különböző törvényhozások különbözően oldanak meg. A Tj. megengedi az átruházás kizárását, de csak a követelés megalapításakor, nem utólag (988. §. 2. bek. 1. mond.). Igaz, hogy ez ellen az az aggály merül fel, hogy a hitelező az átruházhatatlanság kikötése által vagyonának egy részét a saját hitelezői részére hozzáfórhetelennó teszi és mintegy extra commercium helyezi; ámde ezen a végrehajtási törvényben lehet segíteni oly rendelkezés felvételével, mely lehetővé teszi, hogy a végrehajtató a szerződési kikötésnél fogva átruházhatatlan követelésekből is azoknak érvényesítése által kielégítést kereshessen. Döntő a Tj.-ra az adós érdeke volt. A törvénynek számolnia kell azokkal az esetekkel, amelyekben az adósnak komoly érdekében áll, hogy ő csak az eredeti hitelezővel, ne mással, legyen jogi kapcsolatban. Különösen hosszabb tartamú ós elszámolással járó jog viszonyban, amelynek megalapításánál az adóst a hitelező személye iránti bizalom vezette, lehet neki méltánylást érdemlő fontos érdeke, hogy a jogviszonyt harmadik személy ingerenciája nélkül, magával az eredeti hitelező-