Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

989-991. §. 107 vei bonyolíthassa le. A Tj. lehetővé teszi, hogy az átrnházhatatlanság kikötésével ezt az érdekét megóvhassa. Ha azonban adóslevél van kiállítva ós ebbe az átruházást kizáró kikötés nincs felvéve, a kikötésre való hivatkozást a jóhiszemű forgalom érdekében megfelelően korlátozni kellett (9S8. §. 2. bek. 2. mond.). A jogutódlás elvének megfelel, hogy a követeléssel együtt a vele egybekötött zálog- és jelzálogjog és a kezességből folyó jogok is átszállanak az engedményesre, és pedig — ellentétben a K. T. 308. §-ában a zálogjogra nézve kimondott szabállyal — ipso jure (989. §. 1. bek.) ; és hogy a követeléssel egybekötött végrehajtási és csődbeli előjogokat az engedményes is érvényesítheti (989. &; 2. bek,). Más kérdés, hogy a főköveteléshez csatlakozó mellékkövetelések, mint a késedelmi vagy kikötött kamathoz, kártérítéshez, szerződési bírsághoz való jog, mennyiben szállanak át szintén az engedményesre. Ez a szerződő felek szándéka szerint elbírálandó ténykérdés; a Tj. csak értelmezési szabályt állíthat fel arra az esetre, ha a felek szándéka kétes. Irányadó e tekintetben, hogy az ily mellékkövetelóseket a forgalom mennyiben tekinti önálló vagyontárgyaknak, mennyiben nem. A törvényen alapuló mellékköveteléseket,, minők a késedelmi kamat és a késedelem vagy nem-teljesítés miatt követelhető kártérítés, a közfelfogás nem tekinti külön vagyontárgyaknak, hanem csak a fókövetelós járulékainak, és ugyanez áll a szerződé sen alapuló azon mellékkövetelósekről, amelyek még nem jártak le. Ezeket tehát kétség esetében a főköveteléssel együtt átruházottaknak kell tekinteni. Ellenben a már lejárt szerződési kamatra ós a már követelhetővé vált szerződési bírságra nézve kétség esetében az ellenkező áll (9S9. §. 3. bek.). Habár az engedmény közvetlen jogváltozást eredményző (dologi) szerződés, belőle mégis bizonyos kötelmi joghatások is erednek. A Tj. az engedmény céljának megfelelően az engedményezőt az engedményessel szemben egyrészt felvilágosításadásra és a birtokában levő bizonyító okiratok kiszolgáltatására, másrészt, de csak ha az engedményes kívánja ós a költséget viseli, hitelesített aláírása engedményi okirat kiállítására és az adós írásbeli értesítésére kötelezi ; ez utóbbira azon jogkövetkezményekre való tekintettel, amelyek a 993., 994., 997—1000. §-ok szerint az adós értesítéséhez fűződnek (990. §. 1. bek.). Ezen kötelezettségei teljesítésóért az engedményező az általános szabályokhoz képest felel. Közvetlenül beálló hatása az engedménynek, hogy ha a követelésről adóslevél van kiállítva, ennek tulajdona az engedmény létrejöttével'ipso jure az engedményesre száll át (990. §. 2. bek.). Ezek a hatások magából az abstract engedményezési szerződésből folynak, tekintet nélkül arra, hogy az engedménynek minő jogviszony szolgál alapul. Ellenben kizárólag az alapul szolgáló jogviszony határoz arra nézve, hogy mennyiben tartozik az engedményező az engedményesnek szavatossággal. Ha visszteber fejében ruházta át, az engedményező a követelés fennállásáért, per útján való órvényesíthetóséért ós tehermentességóért eladóként szavatol; ha ingyen ruházta át, szavatossági kötelezettsége az ajándékozás szabályai szerint ítélendő meg (991. §. 1. bek.). Visszterhes átruházás esetében tehát az engedményező szavatossága arra is kiterjed, hogy a követelés még el nem évült és hogj- bírói úton való érvényesítésének más akadálya sincs. Az eladó szavatosságát meghatározó 1133. és köv. §-ok, amennyiben tartalmilag az engedményező szavatosságára illenek, arra megfelelően alkalmazandók. Az 1135. §. megfelelő alkalmazásából következik, hogy az enged14*