Képviselőházi irományok, 1910. XXXIII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 3-ik és 4-ik része

974-975. §. 99 az, aki a hitelező biztosítása végett idegen tartozásért kötelezi le magát, e kötelezettség alapján ne legyen kénytelen szigorúbban felelni, mintsem a hitelező biztosításának érdeke megköveteli; tehát ne legyen köteles felelni, amíg ki nincs mutatva, hogy a hitelező a főadóstól kielégítést nem nyerhet. Ily szándékkal és ily értelemben szoktak rendesen kezességet vállalni; a kezes felelősségének subsidiaritása tehát az esetek nagy többségében a szerződő felek szándékának megfelelvén, a törvényben helyesen állítható fel dispositiv jogszabályként. A Tj. szerint a követelésnek a főadóstól való be nem hajthatása nem tartozik a kezes elleni kereset jogalapjához; a kezest csak halasztó kifogás, a »sortartás kifogása', illeti meg, amíg ki nincs mutatva, hogy a hitelező sikertelenül kísérletté meg követelését a főadóson végrehajtás útján megvenni (974. §.). Az ellenkező áll azonban, ha a kezes kifejezetten csak annyiban kezeskedett a követelésért, amennyiben az a főadóstól be nem hajtható (kártalanító kezesség, 977. §.), mert ez esetben a főadós elleni sikertelen végrehajtás a kezes kötelezettségének beálltára nézve jogügyleti feltétel amelynek teljesülését a hitelezőnek kell állítania és a szükséghez képest bizonyítania. A sortartás kifogásáról a kezes akár előre, akár utólag lemondhat. A Tj. azt a kezest, akié kifogásról lemondott, készfizető kezesnek nevezi (976. §. 1. bek.). A lemondás által a kezesség nem szűnik meg accessorius kötelezettség lenni; azok a jogszabályok tehát, amelyek a kezesség ebbeli természetéből folynak, amennyiben a Tj. egyes esetekben kivételt nem tesz alóluk, a készfizető kezesre is állanak. Ha a kezes a sortartás kifogásával a kötelezettség teljesítését mindaddig elodázhatná, amíg a főadósnak végrehajtás alá vonható vagyontárgyai az utolsó darabig mind értékesíttettek, a hitelezőre nézve a kezességből folyó jog érvényesítése annyira meg volna nehezítve, hogy a kezesség sokszor majdnem értéktelenné válnék. Ez a megfontolás arra vezette a Tj.-ot, hogy pénzbeli kövelésért vállalt kezesség esetében a kifogás elhárítására rendszerint elegendőnek tekinti, ha ki van mutatva, hogy a hitelező a főadós ingó dolgaira ennek lakóhelyén és esetleges üzleti telepe helyén, ilyenek nem létében pedig tartózkodási helyén a végrehajtást megkisérlette és kielégítést nem nyert (975. §. 1. bek.). Az ingó dolgokra intézett végrehajtás gyors lefolyású, tehát nem okozhat túlságos huza-vonát. A főadósnak más helyeken levő ingó dolgait és másnemű vagyonát, nevezetesen ingatlanait, követeléseit ós egyéb jogait a hitelező kutatni és előzőleg végrehajtás alá vonni nem köteles. Csak ha a hitelezőnek a főadós valamely ingó dolgán zálog vagy visszatartási joga, vagy ha belföldi ingatlanon a kezességvállalás előtt vagy azzal egy időben szerzett jelzálogjoga van, kell a hitelezőnek előzőleg ebből a a dologból is kielégítést keresnie (975. §. 2. bek.). A zálogjognak és az ingó dolgon gyakorolt visszatartási jognak érvényesítése ugyanis számbavehető nehézséggel nem jár; méltányosan meg lehet tehát kívánni a hitelezőtől, aki ilyen biztosíték birtokában van, hogy akár a kezességvállalás előtt, akár utóbb szerezte, első sorban abból igyekezzék magát kielégíteni. Másként áll a dolog a jelzálogi biztosíték tekintetében. Ennek realizálása nehezebb ós költségesebb, kivált ha a jelzálogjog tárgya külföldön van. Ha azonban a kezes oly követelésért vállalt kötelezettséget, amely a kezesség elvállalásakor már belföldi ingatlanon jelzálogjoggal biztosítva volt, akkor, ha nem kötötte is ki jogügyleti feltételként, hogy a hitelező előbb abból keressen kielégítést, 13*