Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

180. §. 91 Az atyai vagyonkezelésnek célja sem lehet más, mint a gyámónak. A cél az, hogy addig is, míg annak kezelését a gyermek maga átveheti, az számára lehetőleg csonkítatlanul megőriztessék és jövedelmét az ő javára fordítsuk. Ez a cél csak akkor érhető el, ha egyrészt az atya a gyermek vagyonát e célnak megfelelőleg kezelni képes is, másrészt, ha alkalmas módon biztosíttatik, hogy a vagyont és jövedelmet az atya önző érdekből rendeltetési céljától el ne vonhassa. Gondoskodni kell tehát arról, hogy csak olyan atya kezelhesse a gyermek vagyonát,, aki arra alkalmas és megbízható és ha nem az, nálánál alkalmasabb és megbízhatóbb gondozó vegye át a vagyon kezelését. De arról is kell gondoskodni, hogy lehetőleg eleje vétessék annak, hogy kezelői tisztével visszaélhessen és ez által a gyermeknek pótolhatatlan kárt okozhasson. A Tj. elvileg tehát úgy bánik az atyával, mint reá nézve idegen vagyon kezelőjével, de mégis mint olyannal, aki a gyermek és közötte levő benső viszonyból következtethető, a gyermek javával nem ellentétes, sőt megegyező saját érdekeinél fogva is méltán tarthat számot nagyobb bizalomra, mint a szintén más vagyonát kezelő gyám. Elvileg az atyát is gyámnak tekinti és ezért vele szemben is alkalmazza a, gyámság intézményének a gyermek vagyonának i biztonságát czélzó, különösen a törvényes képviselete megszorítására vonatkozó szabályokat (265., 266., 278. §-ok), de módosítja, sőt mellőzi, ha azok a szülő ós gyermekek közötti viszonyra tekintettel feleslegesek vagy éppen magának a gyermeknek jól felfogott érdekével ellenkeznek. Ehhez képest a Tj. megállapítja, hogy az atya mely esetekben nem kezelheti a gyermek vagyonát (181., 182 §.). Továbbá megállapítja, hogy rendszerint biztosíték adása nélkül kezelheti a gyermek vagyonát. De egyúttal megállapítja, hogy bizonyos vagyontárgyak, pl. \észpónz, igazolás nélkül értékesíthető értékpapírok, csak biztosíték mellett maradhatnak az atya kezén. Csak kivételesen kötelezi az atyát, hogy a gyermek vagyonához tartozó tárgyak kamatáról számot adjon, jóllehet azok a gyermekéi és azok élvezetére törvényes joga nincs (189. §.). Megfelel ez a szabályozás a gyámi törvény által lényegileg fenntartott régi jogunknak, amely szerint az atyának nem volt haszonélvezeti joga a gyermek vagyonán, de a gyermek vagyonának hasznairól számot adni sem volt köteles. Mindazáltal szükségesnek tartja a tulajdonos és a haszonélvező közötti viszonyra vonatkozó némely szabály megfelelő alkalmazásával megjelölni, hogy az atya a gyermek vagyonának hasznait mikép és mire használja fel, és csak kivételesen kötelezi őt arra, hogy ez irányban eljárásáról számot adjon (191., 192. §.)'. Az atya a gyermek vagyonának kezelésére nézve nincs alávetve a gyámhatóság állandó, közvetlen ellenőrzésének mint a gyám (195. §.). De ha a vagyon kezelésével járó kötelességei ellen vét, vagy azokat nem képes teljesíteni, a gyámhatóság pénzbírság terhével kibocsátott meghagyással, az atyának a jövedelmekről való számadásra kötelezésével, a veszélyeztetett, sőt az egész vagyon kezelésének elvonásával intézkedhetik a gyermek érdekei megóvása céljából (196. §.). Az atya a gyermeke vagyona kezelését tőle elvonó gyámhatósági határozat hatályon kívül helyezését kérheti a

1 bíróságtól, amihez agyamnak nincs joga. Az atyát a gyermek vagyonának kezelésére' nézve a gyáméval egyenlő felelősség terheli (203., 289. §.). A szabályozás részleteiről a következők jegyeztetnek meg. 1. A kiskorú gyermek vagyonának kezelése a 180. §. szerint az atyának 12*