Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

92 181—182. §. joga és kötelessége, vagyis a vagyonkezelés a törvény által reá ruházott tiszte. Jog annyiban, hogy amennyiben és amíg ő e tiszt betöltésére képes, az másra át nem ruházható, tőle meg nem vonható. De kötelessége is, amelyet magától pl. a gyámot megillető mentességi okok alapján sem háríthat el. Vagyonkezelő jogáról ezért le sem mondhat, sem e jogát másra át nem ruházhatja. Csupán magát a vagyon kezelését ruházhatja át másra addig, míg kezelői joga fennáll, de magát a kezelői tisztet nem, mert annak betöltése neki kötelessége is, amelyért jutalom sem jár neki. 2. A 181. §. megállapítja azokat az eseteket, amelyekben az atya a személyében fekvő oknál fogva nem kezelheti a gyermek vagyonát. Ha ez okok mindegyike nem is ered a hibájából, de mindegyike olyan, amely vagy képesség vagy megbízhatóság hiányából teszi alkalmatlanná az atyát a gyermek vagyonának kezelésére. Nevezetesen az az atya, aki maga is kiskorú, vagy gyámság alá van helyezve, vagy ha számára a 328. §. szerint mnden ügyének ellátására gondnokot rendeltek (181. §. 1. pont), a megfelelő érettség hiánya vagy valamely erkölcsi vagy testi fogyatkozás miatt a saját vagyona kezelésére sem alkalmas, annál kevésbbé bízható reá más vagyonának kezelése. Tényleg gátolva van kezelni a gyermek vagyonát, akiről a gyámhatóság megállapította, hogy tartózkodási helye ismeretlen, vagy tényleg tartósan gátolva van szülői jogát gyakorolni (172. §., '181. §. 2. p.). Minthogy annak a szülőnek megbízhatatlansága, akitől a szülői jogot az e joggal járó kötelesség megsértése miatt elvonták, vagy aki azt a gyermek ellen elkövetett bűntett vagy vétség miatt (174., 175. §.) elvesztette, vagy az ily szülővel való életközössége miatt maga sem gyakorolhatja a szülői jogot, igazolva van: a gyermek anyagi érdekeinek veszélyeztetésével járna, ha reá bíznák a gyermek vagyonának kezelését (176., 181. 3. p.). A gy. törv. 23. §-a szerint a csődbe jutott atya a csődbejutással nem veszti el a gyermek vagyona kezelésének jogát, hanem a gyámhatóság számadástótelre kötelezheti, vagy amennyiben a csődbejutás körülményei indokolják, a vagyonkezelést a csőd tartamára tőle elveheti. Ha pedig a csőd meg is szűnt, a gyámhatóság, ha tarthat attól, hogy az atya nem fogná a gyermek vagyonát híven vagy okszerűen kezelni, fenntarthatja továbbra is azt az intézkedését, amellyel az atyát a vagyon kezeléséből kizárta vagy őt számadásra kötelezte. A 181. §. 4. pontja már a csődbejutásával kizárja az atyát a gyermek vagyonának kezeléséből, de csak addig, amig csőd alatt áll, vagyis míg a csőd jogérvényesen meg nem szűnt. Kétségtelen, hogy sok esetben a gyermek vagyona többé-kevésbbé veszélyeztetve volna, ha az a csődbe jutott atya kezelésében maradna, még akkor is, ha az atya nem a saját helytelen vagy könnyelmű gazdálkodása miatt jutott csődbe, hanem a gazdasági viszonyok mostoha volta vagy adósainak fizetésképtelensége sodorta bele. De a csőd megszűnése után nincs ok az atya elleni további túlzott bizalmatlanságra csupán amiatt, hogy csőd alatt volt, mert a gyámhatóságnak módjában áll a törvényengedte biztosítókokat megszerezni, különösen a 196. §. adta azzal •a jogával élni, hogy okadatolt esetben az atyát számadásra kötelezheti vagy tőle a vagyon kezelésének jogát megvonhatja. 3. A gyermek vagyonát nem kezelheti az atya, ha annak kezeléséből a vagyon jogi minősége zárja ki. Ilyen --a 182. §-ban hivatkozott 268. §. értelmében és egyezően a gy. törv. 3 §-ával — a gyermeknek, aki életfenntartásáról maga gondoskodik, a keresménye (munkabér, fizetés vagy ennek elvesztése fejében járó kárpótlás, teljesített szolgálat jutalmazásául adott ajándék). Mennyiben vonható a keresmény fogalma alá az ösztöndíj,