Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.
Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része
90 ságtól. Ez azonban nem volna czélszerű és figyelemmel a 177. §-ra, nem is szükséges, mert egyrészt a gyámhatóság a körülmények változásához képest korábbi határozatait megváltoztathatja, másrészt a bírói Ítélet hozatala után felmerült körülmények okából a bírói ítélettel szemben is, a gyermek érdekében szükséges eltérő intézkedések megtételétől a gyái. hatóság el nem zárható. A §. 2-ik bekezdése az 1. bek. korlátai között a nagyszülő számára is biztosítja az unokájával való érintkezés jogát. Igaz ugyan, hogy akkor, ha a gyermeknek indokolatlanul'megtiltják, hogy nagyszülőivel vagy egyéb rokonaival érintkezzék, ez a szülői joggal való és a gyámhatóság beavatkozását is megokoló visszaélést jelentene, mégis célszerűnek mutatkozik a nagyszülő részére az unokával való érintkezés jogát önállóan is megállapítani, mert erkölcsi érzésünk szerint a nagyszülő és unoka közötti rokoni kapcsolat a legbensőbb szokott lenni ós kell, hogy ilyen legyen. Visszatetsző volna, hogy főleg a házasság felbontása vagy egyik szülő halálával megszűnése esetében, a szülő alapos ok nélkül is akadályozhatná a másik szülő szülőit, hogy unokájukat láthassák és vele érintkezhessenek. II. Az atya vagyonkezelő joga. A Tj. régi jogunk szellemében, de mai jogunkat is követve, szabályozza az atya vag3 T onkezelő jogát. Régi jogunk szerint ugyanis az atya kiskorú gyermekének vagyonát nem atyai hatalmánál fogva, hanem mint természetes és törvényes gyámja kezelte, de más gyámokónál szabadabb hatáskörrel. Miként mai jogunk, úgy a Tj. is az atyai hatalmat gyakorló atya e hatalomból folyó jogának jelenti ki ngyan, hogy gyermeke vagyonát kezelje, de e jog gyakorlása tekintetében majdnem a gyámóval azonos kötelességeket ró reá, amennyiben szintén első sorban az atyára bízza a kiskorú gyermek vagyonának kezelését, de jóformán ugyanazon szabályoknak veti alá, amelyeket a gyámnak kell tiszténél fogva követnie. Abban is megmaradt a régi ós m^i jogunk álláspontján, hogy az atyát kötelezi is arra, hogy gyermeke vagyonát kezelje. Mai jogunknak ez az álláspontja ugyan csak a gy. törv. 38. §-ának ama rendelkezéséből következtethető, amely szerint az anya kiskorú gyermeke vagyonát kezelni nem tartozik, amit az atyára nézve nem mond ki, de kétségtelen, hogy ma is élő jogszabály, hogy az atyának nemcsak joga, de kötelessége is, hogy kiskorú gyermeke vagyonát kezelje. Amint egyfelől a gyermek érdekének legmegfelelőbbnek jelentkezik, hogy az anyagi érdekeiről való gondoskodást is arra bízzák, aki már neki magának is gondját viseli és aki a közöttük vérségi kapcsolatból folyó benső viszonynál fogva anyagi érdekei legmegbízhatóbb őrének méltán vélelmezhető, úgy másfelől a közérdek is mellette szól, annyival is inkább, mert nem volna móltányos az állam többi polgárával szemben, hogy az anyagilag is legközvetlenebb érdekelt szülő kímélésével a gyermeke anyagi érdekei gondozásának terhe alapos ok nélkül másra háríttassék. Ezért a Tj. is, tisztébe való külön beiktatás nélkül, első sorban az atyának biztosítja a gyermeke vagyonának kezelő jogát, de egyúttal a saját érdekéből azt magától el nem hárítható kötelességéül is megállapítja. ( ,J~'A Tj. a vagyonkezelés jogát annak gyakorlása kötelezettségével a gyermek érdekében ruházza az atyára. Kezelésének tehát első sorban a gyermek érdekét kell szolgálnia, csak ennek révén közvetve szolgálhatja az övét is.
