Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

17á. §. 87 nem érintkezhetnék, sem. nevelését nem őrizhetné ellen. Bármily tizsteletreméltó is legyen az anya joga, nem lehet erősebb a gyermek érdekénél és emiatt nem hiúsíthatja meg a másik szülőnek gyermekéhez való jogát. 13. A szülő nincs a gyermekén megillető szülői joga gyakorlása tekintetében állandó hatósági ellenőrzésnek alávetve. Úgy viseli gondját, úgy neveli, amint legjobbnak látja, de mégis a közérdeket, de egyúttal a gyermekét is szolgáló külön szabályok, így különösen a vallásos nevelésre, az iskolakötelezettségre, a közegészségügyre vonatkozó ós egyéb törvényekben a szülőre rótt kötelezettségek szem előtt tartásával. A szülői joggyakorlásában őt megillető autonómiája azonban nem jogosítja fel arra, hogy azt a gyermek érdekével ellenkezően gyakorolja, azaz visszaéljen a jogával, vagy a joggal járó kötelességei teljesítését elhanyagolhassa vagy teljesíteni elmulassza. Az állami hatalom, amelynek valamennyi polgára javának előmozdítása és megóvása a legfőbb hivatása, nem maradhat tehát közömbös, ha a szülő magatartásával kiskorú gyermekei életbevágó érdekeit veszélyezteti, hanem közbe kell lépnie ós a gyermeket meg kell oltalmaztatni, még szülőjével szemben is, az erre legalkalmasabbnak jelentkező közege, a gyámhatóság által. A 174. §. szerint, ha a szülő szülői kötelességének megsértése, szülői jogával való visszaélés, avagy erkölcstelen vagy becstelen életmódja által gyermeke javát, különösen testi jólétét vagy erkölcsiségét veszélyezteti vagy ha a gyermeket más okból fenyegeti ily veszély ós a szülő a veszélyt nem hárítja el vagy azt elhárítani nyilvánvalóan képtelen: a gyámhatóság megteszi a veszély elhárítására szükséges intézkedéseket. A gyámhatósági beavatkozás csak akkor van helyén, ha a veszély valószínűsége, nem már akkor is, ha lehetősége fennforog. A gyámhatóságnak azonban nemcsak akkor kell beavatkoznia, ha a szülő vétkes magatartása az oka a gyermek j„.vát fenyegető veszélynek, hanem más fennforgó körülményekből megállapítható objektív veszély esetében is, ha a szülő azt vagy nem akarja, vagy nem képes elhárítani. A szülői kötelesség megsértése, a szülői joggal visszaélés, a szülő erkölcstelen és becstelen életmódja egymagában nem elég a beavatkozásra, szükséges egyúttal, hogy e körülmények a gyermek javát, különösen testi jólétét és erkölcsösségét veszélyeztessék. Az is a szülői kötelesség megsértése, ha a szülő nem él fegyelmi hatalmával, amikor kellene, vagy a gyermek eltartásánál fukarkodik, bár jobban telnék. Az is visszaélés a szülői joggal, ha a szülő fegyelmi hatalmával szigorúbban ól, mint azt a nevelés célja megkívánná. Erkölcstelen az életmódja, mert a házon kívül viszonyt folytat ^valaki vei, becstelen az életmódja, mert pl. leánykereskedő, bordélyháza van, uzsorás, orgazda, hamis kártyás, börtönviselt ember. Mindez azonban magában véve nem ok arra, hogy a szülői jog korlátozható vagy elvonható legyen. A gyámhatósági beavatkozás hely ón valóságát az dönti el, vájjon a szülő vétkes eljárása vagy mulasztása, visszaélése vagy életmódja vagy bárki másé, — akár a szülő hozzájárulásával, akár akarata ellenére, — a gyermek javát, különösen testi jólétét vagy erkölcsiségét valóban veszélyez tető- e? Annál inkább helyén van tehát, ha a gyermek testileg vagy erkölcsileg tényleg elzüllött, vagy éppen a bűn útjára is lépett. Az eszközöknek, amelyeket a törvény a gyámhatóság rendelkezésére bocsát, megválasztását a gyámhatóság belátására bizza, de azzal a korlátozással, hogy azokat a szükséghez képest válassza meg. Csak példakép sorol fel némelyeket a §. második mondata. De nincs elzárva a gyámhatóság a megintés, figyelmeztetés vagy megfelelő útbaigazítás kíméletesebb eszközének