Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

4 . tud eleget tenni. Az ítélkezés nem helyezkedhetik egyenesen szembe élő jogszabályokkal, amelyek a kívánatos fejlődésnek útját állják. Magánjogi törvényhozásunk már hosszú ideje stagnál; pedig társadalmi és gazdasági életünk mély átalakuláson ment át, s ugyanily átalakuláson megy át mindenfelé a magánjog is. A magánjog világszerte kezd kibontakozni a merő individüa lizmus ós egyoldalú materializmus békóiból, hogy szorosabb és az erkölcsi javakat fokozottabb figyelembe vevő társadalmi együttműködésnek engedjen teret. Új jogi javak sürgetik elismerésüket; a családi viszonyokban új felfogások, a gyermeknevelés körében új társadalmi és állami célok törnek felszínre. Szociális követelmények hatják át a vagyonjogot, amelyek a gyöngének védelmet kívánnak az erős ellen, az egyéni önzés korlátlanságának gátat akarnak vetni az összesség érdekében és a forgalomban fokozottabb tisztességet és jóhiszeműséget akarnak garantálni. A jogrendszernek alkalmazkodnia kell ezekhez az új eszmékhez és meg kell adnia a nemzet társadalmi és gazdasági haladásának biztosítékait. Magánjogi jogrendszerünknek vázolt fogyatékosságai bénítják az ország közgazdaságát, állandóan káros hatással vannak a jogszolgáltatásra és hátráltatják a jogtudomány kívánatos fejlődését is. Az ország életbevágó érdekei sürgősen kívánják azért a mai zilált jogállapot megszüntetését és teljes ós egységes magánjogi törvénykönyv megalkotását. II. A törvényjayaslat előkészítése. 1. A polgári törvénykönyv jelen javaslata úgyszólván az egész magyar jogászság évtizedes előkészítő munkájának eredménye. A javaslatnak az egész jogrendszerre kiható nagy jelentősége mellett helyén valónak látszik az előmunkálatoknak a szokottnál részletesebb ismertetése ; annál inkább, mert az indokolásnak ez a része egyúttal jelentésül szolgálhat a törvénykönyv előkészítésére szervezett külön bizottság működéséről. Az ősiség eltörléséről szóló 1848 : XV. t.-c. értelmében az alkotmányos élet folytonosságának helyreállítása után az igazságügyi kormány nyomban megindította a polgári törvénykönyv előkészítésének előmunkálatait. Egyes szakférfiaknak adott megbízások alapján 1871-től 1892-ig a rósztervezetek egész sora készült el, de ezek közül — a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. t.-c. kivételével — egy sem emelkedett törvényerőre, hanem (az öröklési jog javaslatát leszámítva, amelyet a képviselőház igazságügyi bizottsága is végig tárgyalt és az 1889. évben elfogadott] az előkészítés korai szakainál tovább nem jutottak.*) *) A résztervezetek és kisérő munkálataik a következők: 1. Általános rész (indokolással) 1871. Dr. Hoffmann Pál. 2. Általános rész (indokolással) 1880. Dr. Győry Elek. Az általános rész felett tartott tanácskozások jegyzőkönyvei 1883-ban külön füzetben jelentek meg. 3. Dologi jog (indokolással) 1882. Dr. Halmossy Endre. 4. Kötelmi jog 1882. (indokolással együtt 4 füzetben; a különös rész indokolása 1884—1885-ben jelent meg) Dr. Ápáthy István. 5. Öröklési jog. 1882. (külön indokolással, amely 1883. és 1885-ben két füzetben jelent meg) Dr. Teleszky István. Az öröklési jog felett tartott szaktanáeskozmány jegyzőkönyvei 1885-ben külön kötetben jelentek meg. 6. Az öröklési jogról szóló kormányjavaslat (indokolással) 1886. 7. Az öröklési jogról szóló törvényjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottsága által megállapított szövegben. 1889. 8. A házastársak személyes viszonya egymáshoz és Házassági vagyonjog (indokolással) 1891. Dr. Zsögöd (Grosschmid) Benő. 9. A szülőkről és gyermekekről (indokolással) 1892. Dr. Králik Lajos. 10. A gyámságról és gondnokságról (indokolással) 1891. Dr. Sipőez László.