Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

84 \: 169—170. §. de anélkül, hogy ez a döntés a másik szülő szülői joga elvesztésének következményeivel járna. Csupán azt az útmutatást adja — egyezőleg a gy. törv. 13. §-ával — a gyámhatóságnak, hogy a leánygyermeket, aki neménél és a hét évnél nem idősebb fiút, aki koránál fogva első sorban anyai gondozásra szorul, — hacsak fontos ok nem szól ellene, — bízza az anyára, sőt megengedi, hogy a gyermek nyilvánvaló érdekében a gyermeket harmadik személy gondviselésére is bízhatja. 8. A gyermeknek a házasság felbontásának esetében való elhelyezéséről a polgári törvónykönyben nem szükséges intézkedni, mert e részben a házassági törvény 95-97., 102. és 105. §-ai változtatást nem kívánó módon rendeldelkeznek. A házassági törvény nem intézkedik azonban a gyermekek elhelyezéséről a szülők házasságának érvénytelenné nyilvánítása esetében és pedig abból az okból, mert a házasság érvénytelenítése,- ha az érvénytelenségről mindkét házastársnak tudmása volt a házasság megkötésekor, a gyermekek törvénytelenné nyilvánítását vonhatja maga után. Minthogy azonban a Tj. 91. §-a szerint a gyermek törvónj^es akkor is, ha szülei házassága semmis vagy megtámadás következtében érvénytelen, szükséges a gyermek mikópi elhelyezéséről ez esetre is gondoskodni. A 169. §. 2-ik bekezdése kiterjeszti a házassági törvény ide vonatkozó szabályait a házasság érvénytelenítése esetére is ós azt a szülőt, aki a házasság megkötésekor az érvénytelenség okát ismerte, olyannak tekinti, mintha házassági perben vétkesnek nyilvánították volna, vagyis nem érintve az anyának hét évesnél nem idősebb gyermek gondozásához való elsőbbségi jogát, vétkes szülőnek a neme szerinti gyermek gondozásához sincs joga. A 3-ik bekezdés arra az esetre intézkedik, ha a szülők házassága az egyik szülő holtnaknyilvánítása következtében szűnt meg. A kiskoni gyermek elhelyezése szempontjából mindkét szülőt olyannak kell tekinteni, mintha házassági bontó perben mindkettőjüket vétkesnek nyilvánították volna. Ez az eset akkor állhat be, ha a holtnak nyilvánított szülő ól és szülői jogát gyakorolni kívánja. A gyermek érdekében ettől a szabálytól is eltérésnek lehet helye, mert elvileg a házassági törvénynek a gyermekek elhelyezésére vonatkozó szabályai erre az esetre is állanak, ami kitűnik onnan, hogy mindkét szülőnek a házasságuk megszűnése körül követett magatartását olyannak minősíti, mint mikor a házasság felbontásában mindkét szülő vétkes. Úgy a 2-ik mint a 3-ik bekezdés esetében a gyermek mikénti elhelyezése felől a gyámhatóság illetékes határozni. A házassági törvény 72. §-a ugyanis nem terjeszti ki a házasság érvénytelenségére irányuló perekre a 95—97. §-ok rendelkezéseit, s így a bíróság e részben nem intézkedhetik. A holtnaknyilvánítás esetében pedig azért nem, mert a házassági törvény 74. §-a esetében 'a szülők házassága már a törvény erejénél fogva megszűnt és a bíróságnak nincs is módjában határozni a gyermekek elhelyezése kér-, désében. De — tekintettel a Tj.-nat a 91. §. 2. bekezdésében foglalt álláspontjára — az egyöntetűség szempontjából célszerű a házasság érvénytelenítését tárgyazó perekre is a házassági törvény 95—97. §-ait kiterjeszteni. 9. A gyámhatóságnak vagy a bíróságnak az a rendelkezése, amellyel a gyermek gondviselésének jogát az egymástól elvált szülők egyikére bízta, nem vonja maga után a másik szülő szülői jogainak megszűnését, még a felfüggesztését sem,— amire a gyermekkel szemben okot nem adott, — hanem csupán a mikénti gyakorlását szabályozza, számot vetve a tényleges helyzettel. Természetellenes is volna, ha a szülők házassága felbontásának, illetve a gyermeknek-az egyiknél való elhelyezésének az a következménye lenne,