Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

170.. §. 85 hogy a másik, a gyermekkel még csak nem is érintkezhetnék ós nem szerezhetne meggyőződést arról, hogy szülőtársa mennyiben felel meg szülői kötelességének. A szülői jog lényegével is ellenkeznék, hogy mert a házasság felbontása következtében az egyik szülő nem gyakorolhatja közvetlenül egész terjedelmében szülői jogát, a szülői joggal járó kötelessége is véget érjen, vagyis ne legyen köteles a gyermeknek legalább is olykép gondját viselni, hogy szemmel tartsa a másik szülőt, hogy reábízott gyermekét jól gondozza-e, jól neveli-e, kellően felügyel-e reá? A 170. §. ekkép nemcsak annak a szülőnek javára, akinél nincs a gyermek, állapít meg jogot, hanem a gyermek ,érdekét is szolgálja, mert egyrészt lehetővé teszi számára a másik szülőjével való érintkezését, amely alkalmas csökkenteni az egymástól való elidegenedés veszélyét, másrészt — ha nem is teljes mértékben — biztosítja számára azt, amivel szülei házasságának felbontása előtt bírt, hogy mindkét szülőnek van gondja reá Megadja tehát a másik szülőnek a gyermekével való érintkezés és nevelése ellenőrzésének jogát. Azt a kérdést, hogy úgy annak a szülőnek, aki a gyermeknek közvetlenül viseli a gondját, mint a másiknak, akinél nincs a gyermek, mennyire terjed a jogköre, a Tj kifejezetten körül nem határolja. Következik azonban abból, hogy a gondozó szülő mellett is bírja a másik a szülői jogot úgy, hogyha amaz valamely okból a gyermeknek gondját nem viselhetné, a másik szülőre maga-magától átháramlik a gyermek gondozása, vagyis fennálló szülői jogának és kötelességének közvetlen gyakorlása. Következik továbbá, hogy az a szülő, akire a gyermek közvetlen gondviselését bízták, a gondviseléssel járó jogokat önállóan vagyis a másik szülő beavatkozása nélkül gyakorolhatja, de az anyának teljesítenie is kell az azzal járó kötelességeket. Neki kell tehát közvetlenül a gyermeket gondoznia, nevelnie és reá felügyelnie. O határoz a felől, hogy a gyermek hol tartózkodjék és ő követelheti kiadását attól, — esetleg az atyától — aki jogtalanul visszatartja. Megilleti a házi fegyelem joga. Az ő gazdaságában és háztartásában köteles a gyermek közremunkálkodni. - Őt illeti a gyermek életpályája megválasztásának joga is, valamint a házassági törvény 9. §-a szerint a házasságába beleegyezés joga is. Mindezekben ellenőrzési jogánál fogva van szava ugyan az atyának is, de nem döntő hatállyal, hanem utóbbi csak a 174. §. keretében juttathatja érvényre álláspontját, vagy ha a gyermeknek valamely személyes ügyében, mint törvényes képviselőjének kell eljárnia, mert a törvényes képviselet jogát az atya nem veszti el amiatt, hogy a gyermek az anya közvetlen gondozása alá jutott. Viszont, ha a gyermek az atyának áll közvetlen gondozásában, az anya csupán ellenőrző jogát gyakorolhatja és csak a 174. §. keretében juttathatja eltérő álláspontját érvényre. Miből következik, hogy a gondozó ós az ellenőrző szülő között fennforgó véleménykülönbség esetében a döntő szó a gondozó szülőt illeti és a másik szülő —- eltekintve amannak vétkességétől — csak az esetben fordulhat döntés végett a 174. §. alapján a gyámhatósághoz, ha a gondozó szülő — bár jóhiszemű ---'intézkedése vagy mulasztása a gyermek javát, különösen testi jólétét vagy erkölcsösségét veszélyeztetné. Ez alapon a másik szülő kérheti a gyámhatósági döntést pl. akkor, ha a gondozó szülő szellemi vagy testi munkával a gyermeket egészségét vészé• lyeztető módon túlterhelné, ha a gyermek életpályáját beteges ambicióból oly helytelenül választaná meg, hogy azzal a gyermek jövőjót kockáztatná, , vagy babonás vagy tudákos megg3'őződésből orvos helyett kuruzslóra bízná a gyermek gyógyítását. Az érintkezés módját, de csak szükség esetében, a gyámhatóság állapítja meg. A szülők megállapodása azonban csak a gyám-