Képviselőházi irományok, 1910. XXXII. kötet • 886. sz.

Irományszámok - 1910-886. A polgári törvénykönyv javaslata indokolásának 1-ső és 2-ik része

162—163, §. 81 tartja szem előtt, amelyet méltán vél leginkább biztosítottnak akkor, ha a gyermek anyagi érdekeinek oltalmát is első sorban a szülőkre bízza. Ez a gondolatmenet eredményezte azt, hogy a Tj. a szülőknek a gyermek személyéhez fűződő jogait és kötelességeit a szülői jog elnevezése alatt egybe foglalva, azt mindkét szülőt egyaránt megillető jognak jelenti ki, amely csupán helyes gyakorlása céljából szorul egyben-másban ós koronkint módosításra vagy megszorításra. A Tj. tehát nem ad az atyának az anya szülői jogát kizáró vagy csökkentő atyai hatalmat. Ami hatalmat neki ad, megadja az anyának is, mert amint kötelességeik egyenlőek gyermekeikkel szemben, ilyeneknek kell lenni jogaiknak is. Nem engedi meg tehát, hogy az atya —halála esetére—gyámnevezéssel csorbát üthessen az anya szülői jogán, amelyet ép úgy részesít bírói oltalomban, mint az atyáét. A Tj. ekkép nem ismer atyai hatalmat és anyai gyámságot, hanem csak mindkét szülőt egyaránt megillető szülői jogot, amelyet függetlenül, helyesebben különválasztva szabályoz a gyermek anyagi érdekei oltalma céljából a szülőknek adott jogok és reájok rótt kötelességek, valamint a törvényes képviselet szabályozásától. , Minthogy pedig a gyámság szüksége akkor áll elő, ha a szülői gondviselés hiányzik és az a célja, hogy ezt lehetőleg pótolja, viszont a kiskorú gyermek anyagi érdekei képviseletére a szülő a törvény alapján nyer — méltán tisztnek nevezhető — megbízást, amely nagyjában a gyám tisztével megegyező: a Tj. a gyámságról ós a gondnokságról szóló címben hivatkozik a harmadik fejezetnek agyamra nézve is irányadó szabályokra; viszont ebben a fejezetben a gyámi jognak a szülőre is illő szabályait — azokra hivatkozással •— megfelelően alkalmazni rendeli. A szerkesztésnek ezt a módját még az a szempont is ajánlja, hogy egyrészt a szülőnek a gyermek vagyoni érdekei szempontjából gyámi jellege ezáltal is kidomborodjék, másrészt, hogy a gyámi tisztre vonatkozó szabályok a gyámok feladatainak megkönnyítésére lehetőleg együvé foglalva legyenek. 1. A szülői jog. 1. A szülői jog a szülőnek az a joga és kötelessége, hogy a kiskorú gyermekének gondját viselje, különösen a gyermekét gondozza, nevelje ós reá felügyeljen (162. §.). Jog csak annyiban, amennyiben a kötelesség teljesítésének eszköze vagyis célja — a gyermek érdeke — által korlátozott jog, amelyről tehát, mint egyúttal kötelességről, általában nem lehet lemondani, sem azt másra átruházni. Mindkét szülőt egyaránt megilleti a házassági életközösség fennállása alatt, de véleménykülönbség esetében az atyát illeti a döntés ép úgy ós nagyjában azokból az okokból, mint a'családi kör ügyeiben a fórjet, aki azonban szintén köteles felesége megokolt véleményét méltányolni. Mégis az atya döntő szavával szemben kifejezetten biztosítja a 167. §. az anyának azt a jogot, hogy hét évnél nem idősebb gyermekét gondozása alól csak akkor vonhatja el az atya, ha azt a gyermek fontos érdeke szükségessé teszi. 2. A gondozás, a nevelés és a felügyelet kötelességéből okszerűen következik, hogy a szülőnek a gyermeket mintegy bírnia kell és' így ő határozza meg, hogy a gyermeke hol tartózkodjék (163. §.-). Ebből következik, hogy a szülőtől függ, hogy a gyermeket magánál tartsa-e vagy házából — ha máskép nem — fegyelmi hatalmánál fogva erőszakkal is eltávolítsa (164. §.). Magától értetődik, hogj^ a szülő ezzel a jogával sem élhet önkényesen, hanem csak Képvh. iromány. 1910—1915. XXXII. kötet. 11